Page 263 [263]
OCR
Szöveggyűjtemény beolvasztása a rendszerbe — a dinamikusnak statikussá változtatását jelenti; hiszen minden rendszer statikus (akkor is, ha mozgás) — minden konstrukció dinamikus, hiszen , útban van" a rendszerré válás felé. A művész arra törekszik, hogy a lappangó elemet valamely harmonikus szabállyal — egy rend-szerűséggel — hozza közös nevezőre. Valamely fennálló rendszer minden szabálya tartalmazza a már polgárjogot nyert lappangó elemek értékviszonyainak rendjét, és addig áll fenn, amíg a folytonosan változó környezet különböző jelenségei újabb lappangó elemeket termelnek ki, amelyek azután vagy továbbfejlesztik a régi szabályt, vagy újat alkotnak helyette. A kényszerítő erejű, előretörő elem a legkülönbözőbb színekben és formákban veti meg a lábát, miközben a célbavett szabály ellenszegülő elemét megváltoztatja és újraalkotja. A szabályt az analógiák felfedésének módszerével kell megvizsgálnunk, az egyes jelenségeket pedig a szabállyal való összefüggésük alapján osztályozhatjuk. Lehetetlen megítélnünk olyan jelenséget, amely tudatunk vagy érzékenységünk értékeivel semmiféle analógiát nem mutat; nem vagyunk képesek felismerni, hogy szabályos-e vagy szabálytalan, természetes vagy éppen természetellenes. A társadalom (a többség) számára a festészetben Rembrandt művészete a szabályszerű; tehát Rembrandt az a viszonyítási pont, amelytől kiindulva a festészet normáit felállítják. A társadalom számára a kubizmus szabálytalan, mivel tartalmazza az új, lappangó elemet — új állapotot jelöl egyenes és görbe bonyolult viszonyában — új szabályt jelent [...] Ez az új szabály szétzúzza , az elismert" esztétikai rendet és a , biztosított nyugalmat", s így a társadalom (a többség) kiközösíti az új szabály szerint alkotó művészetüket. Így tehát az, ami a többség szemében szabályosnak tetszik, az a kisebbség számára óhatatlanul szabálytalannak tűnik. Az új művészet a többség számára (ideértve a művelt és műveletlen társadalmi rétegeket éppúgy, mint a kritikusokat) betegnek tetszik; az új művésztársadalom viszont a többség véleményét nem találja egészségesnek. E jelenség oka két egyszerre jelen lévő, egymásnak ellentmondó művészi (festői) szabály ellentétében rejlik. A régi, megszokott szabály érvénytelenít mindent, ami kívül esik a konkrét ábrázoláson és a természethű arányokon, míg az új szabály kizárólag a festői értékviszonyok törvényét ismeri el érvényesnek [...] A szerves természet arányait (pl. az emberi szervek forma- és nagyságviszonyait) egyfajta technikai célszerűség törvénye szabja meg, és e célszerűség értelmében nevezhetők szabályosnak; ezzel szemben a festői értékviszonyok törvényének mit sem számítanak a természet arányai, amelyek viszont a festői elemek szempontjából minősülnek óhatatlanul szabálytalannak. (A kubizmus szabálya) 261
