Jóllehet a morális szintén pozitív lehet, ha elképzelik és felfogják, ám
mindig összekapcsolódik azzal a tudattal, vagy legalábbis ez a kapcsolat bár¬
mikor helyreállítható, hogy mi magunk vagyunk a megismerés objektuma, a
mi szabad erőnk és tevékenységünk. A morális és a megszokott értelemben
vett objektív homlokegyenest ellentétes egymással.
A végtelen objektum és cselekvésmódja a megismerőképesség számára is
pozitív; csodák, kinyilatkoztatások, jelenések. A szemléletben semmilyen
egésznek nem kell adva lennie, a megismerőképességnek le kell mondania
lényegének törvényeiről, tudniillik, hogy valamilyen egész részének kép¬
zelje magát, ismernie kell egy szenvedést, s a jelenségben számára nem a
tevékenység azonos mennyiségének kell adottnak lennie, és ezt a jelenséget
a szemléletnek sohasem kell mint egészet elgondolnia. A tevékenységnek,
az oknak valamiféle ismeretlennek kell lennie, a változás egyik tagja nem
objektum, nem lehet nem-én és én sem, miként az emberek működésében,
ahol ugyanis az egyik tag egy én.
A gyakorlati én lényegét az teszi, hogy az ideális tevékenység túl halad a
valóságoson, valamint az a követelés, hogy az objektív tevékenység legyen
azonos a végtelen tevékenységgel. A gyakorlati hit azt jelenti, hogy ama
bizonyos ideálban hiszünk; a hit pedig csak akkor válik pozitívvá, ha mind
a valóságoson való túlhaladás, mind az azonosság követelménye adva van
— ezt a követelményt csak egy hatalmas és uralkodó objektum (autoritás)
teheti adottá, amelyet azonban sem mibenlétében, sem cselekvésmódjában
nem foghatunk fel; ha felfognánk, akkor általunk lenne meghatározva —
működésének formái számunkra szükségképpen csodák, ezek számunkra
lehetetlenek, azaz olyan tevékenységet feltételeznek, amelyben nem ismerjük
fel egy én tevékenységét, ennélfogva ezek a formák különböznek azoktól a
cselekedetektől, amelyekben mint szabad lények cselekedeteiben felismerjük,
hogy egy énnek a cselekedetei.
A morális cél kapcsán, amelyet az isteni gondviselésnek tulajdonítunk,
nem az istenség lényegének többi, számunkra ismeretlen lényege fölött re¬
flektálunk, hanem ebben az esetben úgy ítélünk, hogy az istenség tevékeny¬
sége ennyiben egy énnek a tevékenysége.