Page 232 [232]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
Georg Wilhelm Friedrich Hegel:
Vázlatok a vallásról és a szeretetr6l2°
(részletek)
Moralitás, szeretet, vallás
Pozitívnak nevezik azt a hitet, amelyben a gyakorlatiság elméletileg van je¬
len — ami eredetileg szubjektív volt, csak mint valami objektív; azt a vallást,
amely az élet és a cselekedetek elveként állít fel képzeteket valamiféle objek¬
tivitásról, amely nem válhat szubjektívvá. A gyakorlati tevékenység szabadon
cselekszik, anélkül, hogy egyesítene valamilyen szembeállítottat, anélkül,
hogy ez a szembeállított határozná meg — nem valamilyen adott sokféleségbe
visz bele egységet, hanem ő maga az egység, amely csak menekül a sokfé¬
le szembeállított elől, az elől, amelyik a gyakorlati készség vonatkozásában
mindig kötetlen marad; a gyakorlati egység fenntartása azt jelenti, hogy a
szembeállított teljesen meg van szüntetve.
Valamennyi morális parancs olyan követelmény, amely ezt az egységet
érvényesíti a késztetésekkel szemben; csak annyiban különböznek egymás¬
tól, hogy — ezt az egységet kinyilvánítván — különböző késztetések ellen
irányulnak.
Mi a moralitás fogalma? A morális fogalmak nem olyan értelemben ren¬
delkeznek objektumokkal, amilyen értelemben az elméleti fogalmak. A mo¬
rális fogalmak objektuma mindig az én; az elméleti fogalmak objektuma a
nem-én. — A morális fogalom objektuma az én bizonyos meghatározottsága,
amelyet ahhoz, hogy fogalom, felismerés, objektum lehessen belőle, szem¬
beállítanak az énnel, másként határoznak meg, az én járulékának tekintenek,
kizárnak a felismerő én meghatározásából. — A fogalom reflektált tevékeny¬
ség. Az a morális fogalom, amely nem ilyen módon jött létre, a tevékenység
nélküli fogalom, pozitív fogalom; ám ugyanakkor gyakorlativá kell válnia;
egyelőre csupán valami felismert, valami adott, valami objektív; hatalmát,
erejét, hatékonyságát csak valamiféle tisztelet és félelmet keltő objektumból
meríti, amelybe bele kellene pusztulnunk, amellyel szemben alul kellene
maradnunk, ha e fogalmakban nem tárulna fel előttünk az út ama objektum,
a menekvés reménye felé, s ezáltal az egységesség lehetősége felé.
A pozitív morális fogalom képes arra, hogy elveszítse pozitivitás-jellegét,
ha maga az a tevékenység, amelyet kifejez, kifejlődik és erőre kap — de an¬
nak, amit rendszerint pozitívnak neveznek, az a sajátossága, hogy nem saját
magunk reflektált tevékenysége, hanem valami objektív, s ezt a jellegét soha
nem vetheti le.
9 G.NWV.F. Hegel: Vázlatok a vallásról és a szeretetről (Részlet). In Ifjúkori írások. Fordította
Révai Gabor, Gondolat, Budapest, 1982, 111-123.
230