Page 220 [220]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
forrásával, Istennel, végső célunkkal. Erkölcsi értéket, jót csak az képvisel,
ami alkalmas arra, hogy a végső célhoz közelebb hozzon bennünket. E kö¬
zeledés mértéke synthetikus rendben értelmünk irányítása, amelynek helyes
vagy helytelen volta az elérendő cél vagy tárgy természetétől függ, amiről
megint az Isten eszméit visszatükröző törvények biztosítanak bennünket.
Ezért az erkölcsi élet tulajdonképeni külső tényezője a törvény, amely a leg¬
alacsonyabb fokon mint a jogosult tekintély határozata lép elénk, kötelező
erejét pedig a természet és Isten örök törvényeivel való megegyezéséből me¬
ríti. Így lesz az analysis rendjében az erkölcsiség végső forrása és próbaköve
a lex aeterna, az örök szükségességet kifejező isteni eszme, amely a teremt¬
ménynek Istenben való részesedését és a feléje való közeledését szabályozza.
Ennek foglalata a legfőbb erkölcsi elv (épúgy, mint értelmünkre nézve az
elméleti észelv): a jót cselekedni, a rosszat pedig kerülni kell. Ebből a szem¬
pontból tehát Isten erkölcsi életünk irányítója, úgy, hogy minden igazságos
törvény éppúgy Isten szava, mint értelmünk amaz ítélete, amelyet lelkiisme¬
retnek mondunk. Ezen kívül azonban Isten cselekvőleg is beavatkozik feléje
való törekvésünk irányításába a kegyelem révén. Ennek ismertetésével zárja
le szent Tamás általános erkölcsi elmélkedéseit.
Az erkölcstan második, terjedelmében is a Summa leghosszabb része (Se¬
cunda secundae: II-II.) lelki életünk egyes szerveinek leírásával foglalkozik.
A három isteni erény (hit, remény, szeretet) meg a sarkalatos erények (okos¬
ság, igazságosság, bátorság és mérséklet) keretében rajzolta meg szent Tamas
a jellemes és jellemtelen ember arcképét. Jellem-jellemtelenség, erény-bűn
— ezek öltenek itt testet, ezeknek adott szent Tamás oly markáns és élénk szí¬
nezetű kifejezést, hogy e benyomást soha többé ki nem törölhetjük lelkünk¬
ből. A nyugodtság, az öntudat, az erő és a legteljesebb harmonia, amit csak
a végtelennek a lélekben lakozása kölcsönözhet az embernek, jelenik meg
a jellem, az erény arcán, míg a bűn, a jellemtelenség az emberiből kivetkő¬
zött és végleg kiaszott torzalakot mutatja. Nem a szónoki hév, nem a költői
képek, hanem az igazság megrendítő érveinek ecsetjével festette meg szent
"Tamás e képet. Ez Summájának a gyöngye, legszebb, legkevésbbé megértett
és értékelt, bár igen sokat dicsért része. A céltudatos ember anatómiájának
szeretném nevezni erkölcstanának ezt a részét. Az anatómus szakképzett¬
ségével boncolja részeire az erkölcsi élet organizmusát, ennek az éleslátá¬
sával és lelkiismeretességével keresi föl a jelentéktelennek látszó szerveket
és idegszálacskákat is. A mai kor embere talán mosolyog ezen a munkán s
szánakozva gondol arra, aki ezt a sok különféle , lényecskét" felfedezni vélte
s ezek létezésében hinni tudott. A bölcseletileg nem iskolázott elme tényleg
csak így gondolkozhat s ez körülbelül megfelel a havasi pásztornak az ana¬
tómiáról alkotott fogalmával. A szakember azonban a Summa e gyöngyét
azzal a gyönyörűséggel tanulmányozza, amellyel az orvos a modem technika
218