Szókratész: Ha jól emlékszem, azt mondottad, Theaitetosz szerint a mate¬
matikusok számokkal és geometriai formákkal foglalkoznak. Mielőtt elsiet¬
nénk a dolgot, vizsgáljuk meg, hogy a formákkal ugyanaz-e a helyzet, mint
a számokkal, vagy másképpen áll a dolog. Ha azt kérdezem, hogy a formák
léteznek-e, mit válaszolsz?
Hippokratész: Azt, hogy léteznek; hiszen egy jól sikerült vázáról min¬
denki azt mondja, hogy szép formája van. A formát szemünkkel láthatjuk és
kezünkkel tapinthatjuk, ezért úgy hiszem, bátran mondhatjuk, hogy létezik.
Szókratész: Hippokratészem, nagyon szépen beszéltél, úgyhogy majdnem
meg is győztél. De egy dolog még nyugtalanít engem.
Hippokratész: Mi az, Szókratészem? Talán megint tévedtem volna?
Szókratész: Ítéld meg magad. Amikor egy vázát látsz, mit látsz tulajdon¬
képpen: a vázát magát vagy annak a formáját?
Hippokratész: Mind a kettőt.
Szókratész: Úgy áll-e talán a dolog, mint amikor egy juhot látsz: látod a
juhot magát és látod a juh szőrét?
Hippokratész: Ugy látom, a hasonlat nagyon találó.
Szókratész: Énnekem pedig úgy tűnik, hogy sántikál a hasonlat, mint
Héphaisztosz. Hiszen a juh szőrét lenyírhatod, és külön láthatod a juhot
szőrtelenül, és külön a juh szőrét. Ugyanígy el tudod-e választani a vázát a
formájától?
Hippokratész: Nem én, de bizony más sem.
Szókratész: Még mindig azt állítod-e, hogy a geometriai formákat látni
lehet?
Hippokratész: Kezdek benne kételkedni.
Szókratész: Nekem most úgy tűnik, hogy a váza formája a vázától elvá¬
lasztva nem létezhet. De mondd: ha a matematikusok valójában a vázák vagy
edények formájával foglalkoznának, nem kellene-e inkább fazekasmesterek¬
nek nevezni őket?
Hippokratész: Kétségtelenül.
Szókratész: Szóval, Hippokratészem, úgy tűnik nekem, hogy a matema¬
tikusok nem létező dolgok formáival foglalkoznak, nem törődve azzal, hogy
milyen tárgyak bírnak ilyen formával. Tehát a matematikusok a formákkal
nem mint látható, tapintható, azaz a szó közönséges értelmében létező dol¬