Seite 104 [104]
SZMODIS JENŐ
kapcsolataival, amelyek az ember humánetológiai sajátosságait figyelembe
véve pedig megadhatók volnának.
À jog pszichologikus megközelítése (skandináv és amerikai jogi realizmus)
leginkább a jogászi gondolkodásra és a bírói szerepre összpontosít, de vi¬
szonylag keveset mond a jog címzettjeinek, a ,jogalanyok"-nak a mozgató¬
iról és motivációiról. Nem veszi továbbá tekintetbe, hogy néhány alapvető
jogintézmény nem pusztán a szabályozás tárgya és eredménye, hanem azok
egyúttal természeti jelensegeken alapulö tenyek.??
A kulturális megközelítés, az összehasonlító jogi kultúrák irányzata — noha
egy viszonylag tágabb körű szellemi jelenség, nevezetesen a kultúra kontex¬
tusában szemléli a jogot és fedi fel viszonylagos esez/egességét — feltétlenül igé¬
nyel egy olyan kiegészítő megközelítést is, amely az egyes jogrendszerek nem
esetleges, hanem szükségképpen közös vonásait is képes feltárni. Ebben pedig a
jog humánetológiai megközelítése igencsak nagy segítséget nyújthat. Ezen
a helyen is hangsúlyozni szükséges, hogy a jog ugyan kulturális jelenség,
ám a kultúra evolúciós jelenség, mégpedig számos etológiai-humánetológiai
mozzanattal. Így tehát aligha kerülhető meg a jog humánetológiai alapjainak
vizsgálata.
Az emberi gondolkodás rendelkezik bizonyos a ériori tartalmakkal.? Ezek
a tartalmak —- de legalábbis ezek közül számos — meghatározza a jog jelenségét
és a jogi gondolkodást is, ebből következően a jog vizsgálata szempontjából
igencsak fontosak. Ezeket az a priori tartalmakat azonban kevéssé célszerű
találomra vagy ideologikus alapon megjelölni. Kiválasztásuk alapvetően az
etológia, a humánetológia feladata, noha kövezkezményeik levonását az egyes
szaktudományoknak kell elvégezniük.
A természetjog nagy érdeme, hogy a jog természetes elézményeit egyälta¬
lán feltételezte és azokat feltárni igyekszik ma is. Hátránya azonban, hogy
gyakorta ideologikus, vagy épp misztikus tendenciáknak enged. Elveti, vagy
éppen fel sem veti az evolúciós gondolatot, sokszor abból az axiomatikus pre¬
misszából kiindulva, hogy ,az ember más", mint a természet. Igen gyakran
egy meghatározott történelmi, társadalmi, kulturális szituációban kialakult
kategória- és eszmerendszer alapján tulajdonít elidegeníthetetlen jogokat az
embernek, és ezeket a jogokat a természetbe vetíti, ahelyett hogy a természet
valós jelenségeiből (pl. a humánetológiai tényekből) vezezné Ze e jogokat."
A jog humánetológiai megközelítése egy olyan — Prugberger Tamás kife¬
jezésével élve — demisztifikált természetjognak vetheti meg tehát az alapjait,
amelynek a hazai irodalomban is léteznek hagyományai. Somló Bódog igen
árnyalt, nem tisztán jogpozitivista megfogalmazásaiban éppúgy tetten érhet¬
92 Hägerström 1927, 1929; 1941; Olivecrona 1939; Ross 1958.
% V6. Bereczkei 2008. 27, Vo. A fabula rasa vs. a priori tudattartalmak körüli filozófiai
vitákkal. Ld. Locke 1979; Kant 1981.
4 Vö. Ross 1958, 259.; Wesel 1984, 72-73.
102