Page 99 [99]
Az erkölcs néhány jogi, filozófiai és etológiai aspektusáról
A szabálykövetési készség olyan erős az emberben, hogy a kollektív sza¬
bályokat az egyéni érdekkel szemben is hajlandóak vagyunk követni, másfelől
olyan, önmagukban értelmetlen fegyelmezési szabályoknak is alávetjük ma¬
gunkat (pl. katonaságnál, az iskolában), amelyek egyedüli célja pusztán az,
hogy folyamatosan xyi/vánvalóvá tegyék a dominanciaviszonyokat."
A konstrukciós készség további igen fontos következménye a rífusok je¬
lensége, amely Csányi meghatározása szerint nem más, mint a szabályok és
érzelmek konszrukciója." Csányi hangsúlyozza az egyéni rítusok, pl. a napi
cselekvések szokásos rendjének jelentőségét is. A rítusok előnyét többek kö¬
zött abban látja, hogy nem kell a cselekvéssort újra és újra kitalálni, másrészt
a rítusnak kommunikációs értéke is van, nevezetesen a cselekménysor elején
már lehet tudni a következő lépéseket. A rítusoknak ezenkívül — úgy véljük
— kitüntetett jelentőségük lehet a szabályok szilárdságának biztosításában,
a hozzájuk való érzelmi viszonyulás folyamatosságának fenntartásában is.
A konstrukciós készség és a szabálykövetés éppúgy, mint a különféle rítusok
a jog tételezése és érvényesülése szempontjából, noha kultúránként eltérő
mértékben, ám kitüntetetten fontosak.
Csányi az ember humánetológiai sajátosságának tekinti a konszenzuske¬
resést is, ugyanis az eddig ismert nomád, vadászó-gyűjtögető törzsek kivétel
nélkül közös egyetértéssel hozzák meg fontos döntéseiket." E tulajdonság álta¬
lánossága az, ami prekulturális, tehát evolúciós jellegére utal. Az okvetetlenke¬
dőket a többség hamar megkritizálja és nevetségessé teszi. Így tehát világos,
hogy a fúlzott dominanciaigénynek és fokozott agressziónak nem lehetett túl
nagy szelekciós értéke az emberré válás során.
A konszenzuskeresés humánetológiai sajátossága tehát azzal a könnyen
belátható jogelméleti következménnyel is jár, hogy a parancselméletek és a jogpo¬
zitivizmus bizonyos feltételezései vélhetően merőben spekulatívak. Hiszen
ha az emberi szabályrendek alapvetően valamilyen fokú és mértékű konszen¬
zuson keresztül születnek, úgy e szabályok már ezért sem jeleníthetnek meg
teljesen tetszőleges jogi tartalmakat, csupán olyanokat, amelyek a zöbbség — de
legalábbis a többségi vélekedést meghatározó kisebbség — oldaláról alapvetően tá¬
mogatásban, valamilyen mértékű elfogadásban részesülnek. Az viszont már
76 Uo. 174.
7 Uo. 170.
”® Uo. 105. Ugyanebben a munkájában Csányi arról is szól, hogy bizonyos főemlősök a
nyelv hiányában miként döntik el, hogy melyik irányba induljanak el vadászni. A körben
ülő állatok közül az egyik elindul, majd hátranéz. Ha azt látja, hogy a többiek nem követ¬
ték, kissé méltatlankodva visszatér. Mindez — más-más egyedekkel — addig ismétlődik,
amíg a csoport többsége nem kezdi el követni az útnak indulót. Csányi itt azt kívánja
demonstrálni, hogy a nyelv milyen jelentős mértékben képes lerövidíteni a kommuni¬
káció idejét. Csakhogy a leírás Csányi azon meglátásának igazolására is alkalmas, hogy
a konszenzuskeresés alapvető emberi jellemvonás, hiszen ennek nyomai az iménti leírás
alapján már bizonyos főemlős fajoknál megfigyelhetők.
97