OCR Output

SZMODIS JENŐ

igen nagy figyelemmel, amelyekben valamilyen emberi konfliktus jelent meg."
A békítő-kiengesztelő magatartás mellett bizonyos bosszúálló viselkedéseket
is megfigyeltek a csimpánzoknál. Ezek pl. a makákóknál nem mutathatók
ki. Mindennek a jogrend represszív funkciójával való mély összefüggéseit
nehéz nem észrevenni, még akkor is, ha a modern büntetőjog elmélete a
büntetés feladatának az általános és az egyéni prevenciót jelöli meg.

Az állati közösségeken belül a domináns egyedek a pozíciójukat általában
fizikai rátermettségük alapján szerzik meg. Ezzel szemben a fejlett szociális
érzékkel rendelkező emberszabásúak, különösen a csimpánzok esetén a do¬
minanciát nem elsősorban a fizikai erő és az agresszivitás mértéke alapozza
meg (noha teljességgel ezektől sem független), hanem — amint arra De Wa¬
al," Dunbar" és Lee? munkái rámutatnak — az erős szövetségek létrehozására
való képesség.? Mindez együtt jár a dominanciaharcokat követő békülési igye¬
kezettel a domináns egyed részéről, amennyiben a másik az alárendelt pozíciót
elfogadja. Alighanem ugyanez a viselkedési képlet jelenik meg az erőszakos
társadalmi változásokat követő konszolidációs folyamatok során is, amelyek¬
nek a jogrend megszilárdulása szempontjából igen jelentős szerepük van.

Másfelől, a domináns egyed két alárendelt harcában rendszerint a gyengéb¬
bet támogatja, elősegítve ezzel egyúttal saját érdekeit is, hiszen a megrend¬
szabályozott erősebb alávetett tulajdonképp az 6 potencidlis rivalisa.* Szó
sincs itt még királyról, rendi társadalomról, bárói ligákról és polgárságról, ahol
a király a gyengébb polgárságra támaszkodva, azt segítve igyekszik a bárói
ligák túlzott hatalmát korlátozni, ám a dominanciajátszmák koreográfiája
már a csimpánzok körében is megdöbbentően hasonlatos az emberéihez.
Pontosabban talán: a mieink amazokehoz.

És, noha talán még számtalan, az emberre is jellemző etológiai vonást
említhetnénk, a jog mint közösségi szabályozó szempontjából ezek közül
az egyik minden bizonnyal kitüntetett jelentőségű. Nevezetesen a saját cso¬
Port-idegen csoport éles megkülönböztetésének hajlama és képessége. Az ide¬
gengyűlölet ugyanis távolról sem csupán az emberre jellemző. Amint arra van
Hooff" rámutat, a legzöbb főemlős idegenkedve fogadja, sőt többnyire meg is
támadja azon fajtársait, amelyek nem tartoznak rokoni közösségébe. Mind¬
ez a csimpánzoknál a csoportok közötti agresszióval, valóságos háborúkkal
is megvalósulhat.? E tulajdonság nagy jelentőséghez jut majd az emberi

7 Csanyi 2007.

28 Uo. 18.

29 De Waal 1992, 233-257.
3° Dunbar 1994.

31 Lee 1999.

32 Bereczkei 2008, 96.

3 Uo.

34 Van Hooff 1990, 23-54.
355 Csányi 2007. 136.

88