Page 86 [86]
SZMODIS JENŐ
A korábbiakban? utaltunk arra, hogy a különböző kultúrköröknek a jog
jelenségéhez való viszonya igencsak eltérő. A Tavol-Keleten, igy pl. Japanban
és Kínában a társadalmi rend fenntartásában elsősorban a zevelésnek és a pél¬
damutatásnak tulajdonítanak kiemelt jelentőséget, a jogot pedig valami olyan
szükséges rossznak tekintik, amely csupán végső és szinte alantas eszköze
az emberek közötti kapcsolatok rendezésének. Az iszlám kultúrkörben? a jog
— mint a vallási élet szerves része — ugyan nagy tiszteletnek örvend, azon¬
ban, -— pontosan vallási kötöttsége és beágyazottsága miatt, — nem rendelkezik
önértékkel." A jog mint az egyéb hiedelmektől tisztán elkülönült rendszer itt
hagyományosan nem jelenik meg. Mindezt jól tükrözi az is, hogy hosszú
évszázadokig a Távol-Keleten és az iszlám világban ki sem alakult az olyan
professzionális jogászi rend, amely kifejezetten és kizárólagosan a jogot mű¬
velte volna. Kína mandarinjai és az iszlám világ kádijai inkább voltak a filo¬
zófia, illetve vallás tudományának művelői, mint a vagy megvetett, vagy el
sem különült jogé." A vallás és a jog differenciálódásának hiánya jellemezte
toväbbä a hindu kultürkört is, ahol a dharmäban järtas papok, a brahminok
tanácsa mellőzhetetlen volt az uralkodó azon döntései tekintetében, amelyek
a mi fogalmaink szerint jogi jellegű ügyekre vonatkoztak. A XIX. századtól
ezen ősi és tradicionális társadalomirányítási rendszereken mindinkább rést
ütött a nyugati jogi gondolkodás számos eleme (kartális törvényalkotás, a
jog professzionalizálódása), ám a XX. század utolsó harmadától igencsak jól
megfigyelhető e területeken a hagyományos értékekhez való visszafordulás."
A jog értékként való tételezése, elkülönülése és professzionalizálódása alap¬
vetően a római jogban, ennek is leginkább klasszikus korában következett
be, valamint — többé-kevésbé a római jog hatására — a Nyugaton.
Látható tehát, hogy — amint arra Alf Ross helyesen rámutat" — a jog je¬
lenségeiről igencsak problematikus általánosságban szólni, a jog jelenségének
8 Szmodis 2007.
° Az itt mondottak igazak függetlenül attól, hogy a mozlim világ meglehetős belső ta¬
goltságot is felmutat. A síita, a szunnita és egyéb irányzatok ugyanis abban feltétlenül
megegyeznek, hogy a jog az isteni akarat Koránban foglalt parancsai nélkül értelmez¬
hetetlen. A muzulmán jog logikai fejtegetései és a természet rendjét érintő spekulációi
elválaszthatatlanok az isteni bölcsesség eszméjétől. Az iszlám jognak ez a viszonylagos
rugalmassága, nem szöveghez kötöttsége az, ami e jogot az évszázadok során megóvta
a formalizmustól, és viszonylagos pragmatizmust biztosított a számára. Ehhez hasonló
jelenség volt a keresztény középkor jogi koncepciója, amely ugyan a Bibliához kötődött,
ám mentes volt a szövegközpontú formalizmustól. A lényeg mindkét esetben a szöveg
(mégpedig a szöveg egésze) által pusztán közvetített isteni üzenet volt.
Igaz ez még akkor is, ha az utébbi 100-150 évben e , jogi világba" a nyugati jog jelentős
behatolása valósult meg.
1! Coing 1996, 124.
12 Jany 2007, 91-108.
5° Szmodis 2007.
4° Ross 1958.
10
84