Page 79 [79]
Természetjogállam
csonka változata marad meg: a lényegében a kárelvre épülő egyéni emberi
jogok rendszere. [...]
Miért maradtak a liberális társadalmak szinte a közelmúltig működőké¬
pesek? Nos, főleg azért, mert hosszú időn keresztül a széles tömegek a való¬
ságban nem az elméleti síkon már elismert és meghirdetett alapelvek szerint
éltek. Működött az a valami, amit Molnár Tamas , maradék keresztény¬
ség"-nek nevezett:?" sokan ugyan már csak megszokásból, hagyománytisz¬
teletből, a külsőségek szintjén vagy éppenséggel egyáltalán nem voltak hívő
keresztények, de zömmel egészen a XX. század derekáig a hagyományos
keresztény — s így a klasszikus természetjognak is megfelelő — erkölcsi nor¬
mákat követték a magánéletükben. Ennek — a megszokás mellett — a XIX.
század végéig a jól felfogott önérdek is oka lehetett, hiszen pl. amíg nem léte¬
zett mai értelemben vett szociális háló, nyugdíjrendszer, addig az átlagember
— akárcsak, mint említettük, a premodern világban — továbbra is közvetlenül
belátta abban való érdekeltségét, hogy legyenek gyerekei.
Az említett , maradék kereszténység" emellett még a politikusok elméjé¬
ben és így a törvényhozásban is éreztette hatását. Itt sem érvényesült a teljes
következetességgel végiggondolt kárelv, a ténylegesen érvényben lévő jogsza¬
bályok egyelőre még hozzájárultak az erkölcs második funkcióját képviselő
normák tekintélyének a közvéleményben való fenntartásához. [...] Mind
a közvélemény, mind a politikusok érezték tehát, hogy gondoskodni kell
az erkölcs mindkét funkciójának érvényesüléséről. (Ez sokáig, lényegében
a XX. század derekáig számos tekintetben meg is történt, s az államtól a
közelmúltig nem várták el, hogy deklaráltan erkölcsileg semleges legyen.)
Csakhogy az erkölcs második (a klasszikus értelemben vett közjót védő)
funkciójáról való gondoskodás most már kizárólag a politikai döntéshozók
és választóik akarata következtében hozott, bármikor könnyen módosítható
vagy eltörölhető — végső soron a közvélemény esetleges változásainak kiszol¬
gáltatott — törvényeken múlott, nem pedig a liberalizmus lényegéből fakadó
alapelveken.
Az utóbbiak mind következetesebb érvényesítésére való törekvés csak
akkor erősödhetett föl, amikor [...] a jóléti állam és a fogyasztói társadalom
tömegek számára tett elérhetővé szociális biztonságot, viszonylag magas
életszínvonalat és ehhez kapcsolódóan egyre változatosabb örömöket. En¬
nek a feljebb mondottakra gyakorolt hatását megint csak a család sorsán
szemléltethetjük a legjobban, de azért is kitüntetett e példa, mert az e téren
bekövetkezett változás (ti. a Nyugat mai katasztrofális demográfiai helyze¬
te) járt a leginkább végzetes hatással. Az átlagember egyre kevésbé látja be
személyes érdekeltségét abban, hogy gyermekei szülessenek, hiszen nyugdíja
7 Molnár Tamás: Az Egyház, évszázadok zarándoka. Szent István Társulat, Budapest,
1997, 190.
77