Oldal 75 [75]
Természetjogállam
a fentiekhez. Már Szent Ágoston felhoz egy bizarr példát: felveti a kérdést,
mi van akkor, ha két férj megállapodik, hogy kölcsönösen házasságot törnek
egymás feleségével." Itt a két férj viszonyában érvényesülni látszik az arany¬
szabály, miközben ebből olyan magatartást vezetnek le, amelyet a keresz¬
ténység és sok mas vilagnézet is elitél. [...]
Szent Ágoston megoldási javaslata szerint a Máté evangéliumában szerep¬
lő aranyszabály-formulában az , akartok" szót nem köznapi értelmében kell
venni. , Az akaratról ugyanis csak jó dolgok esetében beszélhetünk, mert a
rossz dolgok esetében ezt vágynak szoktuk nevezni." Különbséget kell tehát
tennünk a mindig a jó dolgokra irányuló akarat (vo/unzas) és a rossz dolgokra
irányuló vágy (cupiditas) között." Minthogy pedig azt a magatartást kell má¬
sok iránt tanúsítanunk, amelyet az ő részükről akarunk magunk iránt tapasz¬
talni, mindkét irányban eleve csak az erkölcsileg jó cselekedetekről lehet szó.
Agoston e megoldása kétségkívül szellemes, ám egyúttal annak beismerését
is jelenti, hogy az aranyszabály önmagában kevés: e formális szabályt csak
úgy tudjuk megtölteni konkrét tartalommal, ha valamilyen más forrásból
kiegészítjük annak tudásával, hogy melyek az erkölcsileg jó cselekedetek.
Gyakorlatilag persze ez önmagában még nem feltétlenül jelent nehézséget,
hiszen az átlagemberek túlnyomó többsége, különösen a premodern világ¬
ban, nagy valószínűséggel eleve azt kívánta és kívánja, hogy a Tízparancsolat
második kőtábláján szereplő bűnöket ne kövessék el ellene. Nagyobb prob¬
léma azonban, hogy az erkölcs szerepe — ahogyan erről már az előző feje¬
zetben is szó volt — valójában nem merül ki az egyének egymással szembeni
magatartásának kölcsönösen kedvezővé tételében. Emellett biztosítania kell
a társadalomnak mint olyannak történelmileg folyamatos fennmaradását is.
Ezzel összefüggésben léteznek fontos normák, amelyek nem vezethetők le
az aranyszabályból: a hagyományos természetjog például számos olyan ma¬
gatartást helytelenít, amelynek nincs egyéni sértettje vagy áldozata. A leg¬
jobban a nemi erkölccsel szemléltethetjük ezt. A házasságtörésnek ugyan az
esetek túlnyomó többségében van sértettje (bár, ahogyan a Szent Ágoston
által elvégzett fenti gondolatkísérlet vagy a mai , nyitott házasságok" mu¬
tatják, ez sem mindig áll fenn), ám a szoros értelemben vett paráználkodás
(a fornicatio mint két ellenkező nemű, szabad állapotú — s igy sem egymással,
sem harmadik személlyel házasságban nem élő — ember önkéntes szexuá¬
lis kapcsolata) nyilvánvalóan egyetlen konkrét egyénnek sem árt abban az
értelemben, ahogyan árt a gyilkosság vagy a lopás. Ám az is nyilvánvaló,
16 De libero arbitrio, 1. 17.
De sermone Domini in monte, II. 22. 74. Az idézet magyar fordításának forrása: Aguinói
Szent Tamas: Catena Aurea I. Kommentar Mdté evangéliumdhoz. JATEPress, Szeged,
2000, 244.
Ez az ágostoni különbségtétel, ahogyan Frivaldszky János is rámutat az aranyszabályról
szóló kiváló tanulmányában, a sztoikusoktól származik. Frivaldszky: i. m., 263.
73