Seite 71 [71]
Természetjogállam
menzákon az ő (publikus érvekkel megindokolhatatlan) nézeteik szerint
tiltottnak számító ételek is kaphatók, vagy hogy a hagyományos nyugati
gyermekmesék némelyikében szereplő állatok ugyanezen nézetek szerint
, tisztátalanok", akkor , érzékenységük" elegendő ok arra, hogy változtassuk
meg hagyományos ételeinket, ünnepi szokásainkat, öltözékeinket, irodal¬
munkat és egyáltalán mindazt, ami civilizációnkat a mi számunkra kedvessé
és otthonossá teszi? A mi , érzékenységünket" éppen ez sértené! Ez miért
nem számít ugyanúgy? S ha a mondottakat eltüntetjük egy kisebbség ked¬
véért, ez nem azt jelenti, hogy valójában ennek a kisebbségnek a (publikus
érvekkel nem igazolható) világnézete [...] érvényesül a társadalomban? Ez
miért jobb megoldás, mint az, ha a kisebbség alkalmazkodik a többséghez,
vagy ha egyszerűen kölcsönösen tudomásul veszik egymás különbözőségét?
Az egyetlen olyan megoldás, amely nem alkalmazna kettős mércét, az lenne,
ha településeinket szándékosan jellegtelenné tett épületekből álló szürke
falanszterekké változtatnánk, s mindannyian valamiféle semleges színű és
szabású egyenruhát viselnénk, kerülve minden olyan kép, forma, felirat, szó,
dallam stb. nyilvános megjelenítését, amely világnézeti okokból vagy egysze¬
rűen csak egyéni ízlése miatt sértené bárkinek az érzékenységét. A biztonság
kedvéért utcáink sem metszhetnék egymást derékszögben, hiszen akkor
számtalan keresztet képeznének, sőt magát az ,útkereszteződés" szót sem
volna szabad kimondani. Ez lenne a célunk? Hogyan férne ez össze az élet¬
formák sokféleségének a liberalizmus általi igenlésével? Epp azt a minden
eddiginél szigorúbb konformizmust eredményezné, amelynek pedig már
ennél jóval enyhébb formái is meglehetősen bosszantották az olyan hamisí¬
tatlan liberálisokat, amilyen pl. John Stuart Mill volt.
Mindez azt jelenti, hogy végül éppen az egyenlő szabadság jegyében fog¬
ják szinte teljesen eltüntetni a legfontosabb klasszikus szabadságjogokat.
A szólásszabadság pl. éppen a leglényegesebb, az alapvető értékeket érintő
kérdésekben válik gyakorlatilag lehetetlenné, hiszen a róluk szóló eszmecse¬
rékben elkerülhetetlen bizonyos magatartások helytelenítése, ami viszont ma
már lassan kimeríti a , gyűlöletkeltés" fogalmát. Minden fontos téma tabuvá
válik, képtelenség lesz nyílt, tárgyilagos vitát folytatni.
Az új cenzúra különösen az oktatás és a tudomány jövőjét fenyegeti.
A megkülönböztetést eredményező sérelmektől való védettség jogával és a
diszkrimináció tilalmával szembekerülhet a tudományos kutatók és egye¬
temi oktatók azon joga (sőt kötelessége) is, hogy a meggyőződésük szerinti
igazságot keressék és közvetítsék a szakma, a hallgatók és a szélesebb kö¬
zönség számára. Egyre többször találkozunk olyan esetekkel, amelyekből
az derül ki, hogy a nyugati világ (illetve ennek mértékadó értelmiségi körei)
számára a tudományos igazságnál is fontosabb kínosan ügyelni arra, hogy
senki se érezhesse magát akár valóságos, akár csupán vélt sérelmek miatt
diszkriminälva. |...]
69