Seite 70 [70]
TURGONYI ZOLTÁN
műveltségbeli különbségek mérséklése (vagy legalább bizonyos minimális
szintű garantálása) is elvben kötelessége lett az államnak. S az utóbbi évti¬
zedekben fokozott hangsúlyt helyeznek a nyilvánosság, a közvélemény, az
intézmények stb. semlegessé tételére is az életformák vonatkozásában. Azaz:
követeléssé vált egyfajta , megbecsültségbeli" egyenlőség is: hiszen — liberális
logika szerint — hiába távolították el a jogi és (részben) az anyagi akadályo¬
kat az elől, hogy minden egyes egyén tetszés szerinti életvitelt folytasson
(amíg nem sért vele másokat), ha közben az állam még bizonyos életformák
követését helyesli, másokét helyteleníti. Ez egyeseket gátolhat a maguk vá¬
lasztotta (másokat nem sértő) életforma követésében, hiszen félnek attól,
hogy lenézés, megvetés sújtja őket, vagy maga az a tudat is visszatartó erővel
hathat, hogy nyilvánosan nem tekintik őket egyenrangúaknak más életfor¬
mák képviselőivel. Ebből a dolog belső logikájánál fogva adódik az állami
diszkrimináció tiltása. Ez is megvalósulóban van napjainkban. De önként
adódik, hogy az egyenlő megbecsülés, a bármely (a kárelvet nem sértő) élet¬
forma szabadon választható voltának egyenlő érvényesülése útjából a további
még meglévő akadályokat is megkísérlik elhárítani. Nemcsak a valamely
életforma melletti, ill. elleni nyilvános állami kiállás sértheti ui. a liberálisok
szerint az egyenlő törődés elvét, s kelthet olyan kisebbrendűségi érzést az
egy bizonyos életformát autonóm módon választókban, hogy végül elállnak
szándékuktól, s elfojtják vágyukat. Végső soron a nem-állami intézmények
vagy egyszerűen magánszemélyek, ill. a belőlük összeálló közvélemény által
nyilvánosan képviselt álláspontot is érezhetik valamely életforma hívei sérel¬
mesnek, elbizonytalanítónak, a maguk választotta értékrend melletti kiállás¬
tól eltántorítónak. Ezért, ha a politika még következetesebben akarja érvé¬
nyesíteni a különböző életformák iránti egyenlő tiszteletet, választhatóságuk
egyformán akadálytalanná tételét, a magánszemélyeket és intézményeket is
el fogja tiltani a mindenfajta diszkriminációtól. S lehetőség szerint olyan
nyilvános teret törekszik létrehozni, ahol egyetlen meghatározott életforma,
világnézet, vallás stb. sincs kitüntetett módon jelen, nehogy a többiek negatív
diszkriminációt szenvedjenek. (Ennek jegyében illik pl. újabban egyre több
angol nyelvű országban a politikusoknak tartózkodniuk karácsony táján
mondott beszédeikben a , Christmas" szó használatától, hiszen ez egyértel¬
műen Krisztusra utal, s így sértheti a nem keresztényeket.) [...)]
A mondottak egyébként olyan konfliktusokat is eredményeznek, ame¬
lyek - legalábbis amíg ragaszkodunk az összes életforma egyenlőségének
gondolatához — gyakorlatilag (sőt talán elméletileg is) feloldhatatlanok. Ha
a színesbőrűeket zavarja a Mikulás krampuszának feketesége, ha egy vallási
kisebbség szemérmetlennek találja a nyugati nők szerinte túlságosan rövid
szoknyáját, ha valaki nem tudja elviselni, hogy decemberben az európai,
amerikai és ausztráliai városokban nyilvános helyeken a karácsonyra utaló
szimbólumok láthatók, ha egyeseket felháborít annak tudata, hogy az iskolai
68