Page 62 [62]
TURGONYI ZOLTÁN
kényszerű gyakorlati agnoszticizmust tesz szükségessé, aminek velejárója a
módszertani ateizmus alkalmazása a közügyekről szóló eszmecserék során:
vallási ismeretekre nem hivatkozunk, csupán olyan tudásra, amely hívők és
nem hívők számára egyaránt hozzáférhető. [...)]
Mindezek után meg kell vizsgálnunk, hogyan lehet, egyelőre a végső
világnézeti kérdéseket függőben hagyva, a kényszerű gyakorlati agnoszticiz¬
mus jegyében csak publikus érvekre hagyatkozva tovább haladni a termé¬
szetjog felé. Hiszen napjainkban, mint már láttuk, olyan társadalmi közeg¬
ben kell kifejtenünk és védelmeznünk a természetjog normáit, amelyben az
a meggyőződés uralkodik, hogy Istenhez nem vezetnek publikus érvek, vi¬
szont mi csak ez utóbbiakat használhatjuk, ha olyan természetjogot akarunk
megfogalmazni, amelynek a mai pluralista világban kell betöltenie a tételes
törvény mércéjének szerepét. Ugyanakkor nem érdektelen azt is megvizs¬
gálnunk, milyen lehet egy, a világról való mai tudásunkat figyelembe vevő,
de egyúttal Isten létezését [...] elfogadó természetjog, amely e tekintetben
tehát közelebb áll a hagyományoshoz. [Igy a mai realitásokkal számolva cél¬
szerű a természetjognak legalább két alfaját megkülönböztetnünk: egyfelől
a fenti értelemben vett publikus érvelésre szorítkozó, s ennek megfelelően
egyfajta módszertani ateizmust alkalmazó publikus természetjogot, másfelől
a klasszikus, Isten létét feltételező, s így a természetes vallást is tartalmazó
teisztikus természetjogot; a továbbiakban a jelen kötetben az előbbit a PTY,
az utóbbit a IT] rövidítéssel fogjuk jelölni. A teljesség kedvéért azonban
szükséges a természetjognak egy harmadik szintjéről is beszélni: katolikus
felfogás szerint ui. az ember az áteredő bűn következményei miatt nem képes
eszével tökéletesen megismerni sem a természetes teológia igazságait, sem a
természetes erkölcsi törvény tartalmát; noha ezek önmagukban véve az ésszel
megragadható természetes tudás szintjéhez tartoznak, jelen állapotunkban
csak a kinyilatkoztatás segítségével juthatunk el teljes, tévedéstől mentes
ismeretükhöz. Ezt a kinyilatkoztatással , megvilágított" és teljessé tett ter¬
mészetjogot kiteljesült természetjognak fogjuk nevezni, és a KT rôviditéssel
jelöljük majd.
E kötet II. részének tárgya lesz a PT] (amelynek, mint látni fogjuk, a
természetjogállam alapjául kell szolgálnia [...]). A III. részben a katolikus
természetjogot vesszük szemügyre, s ennek keretében végezzük ela TT] és a
KT] vizsgálatát. [...] Az I. rész viszont azt a jelenlegi válsághelyzetet hivatott
röviden, inkább csak vázlatosan jellemezni, amely miatt szükségesnek látszik
a természetjog reneszánsza, vagy általában véve valamiféle egyetemes érvé¬
nyű erkölcsi normarendszer keresése: a liberalizmusról, pontosabban ennek
ma uralkodó posztmodern formájáról lesz szó. [...)]
Mindezek során magam is a módszertani ateizmus jegyében járok el,
legalábbis könyvem jelen bevezetésében és első két részében, mintegy , záró¬
jelbe téve" Istent. Am ebből egyúttal , módszertani dezantropocentrizmus"
60