Page 44 [44]
BIRHER NÁNDOR
a lehetőségek ellenőrzött (tudatos) ténylegességgé való átalakítása. Ebben az
értelemben az ember léte értékteremtő lehet, ami azt jelenti, hogy az egyén
elméletileg többet tud hozzátenni a fizikai valósághoz, mint amennyit elvesz
belőle.
Ahhoz azonban, hogy meg tudjuk állapítani, mi is a valódi érték, tudni
kell, hogy mi az emberi élet kimenetéhez kapcsolódó alapvető elvárás vagy
személyes célkitűzés. Ezt a céltételezést szokás a boldogság keresésének is
hívni. A boldogság a tételezett célértékek elérése a bemeneti adottságok alap¬
ján, az időben zajló tevékenységeken keresztül. A szabályok ahhoz segítenek
hozzá, hogy a céljainkat jól határozzuk meg, és el is érjük. A szabályok segí¬
tenek abban, hogy a túl komplex, célra irányuló reflexiók helyett a kollektív
bölcsességre épülő előírások szabályozzák az egyes tevékenységeket. A jog,
az erkölcs és a vallás más-más módon, de egyaránt iránymutatásokat ad a
kimeneti érték meghatározásához és eléréséhez.
Többet adni, mint elvenni
Az önmegvalósítás, pontosabban önkibontakoztatás alapelve, hogy az értel¬
mes emberi tevékenység hatására a kevesebből több legyen. A több és keve¬
sebb mérhető, akár mennyiségileg is kifejezhető fogalmak, amelyek azonban
hordozhatnak minőségi vonatkozásokat is. A régi hegeli/engelsi mondás sze¬
rint: a mennyiségi változások minőségibe csaphatnak át. Az egyén felelőssége
folyamatosan tudatosítani, hogy a léte során képes-e több értéket előállítani,
mint amennyivel a környezetét terheli. Mindez akár a termelés folyamatára is
igaz lehet, a minőség új fogalmaként: minőségi az, ami több értéket állít elő,
mint amennyit elhasznál. Egy napom akkor értékes, ha az általam előállított
szellemi, anyagi, társadalmi-kapcsolati értékek az adott időintervallumban
meghaladják a létezésemre felhasznált erőforrásokat (táplálék, utazás, lakhatás
stb.). Az előállított és felhasznált értékeket vizsgálni kell az egyéni jólétem és
a társadalmi elvárások szerint is. Ez azt jelenti, hogy egy adott napom nem
akkor értékes, ha , jól éreztem magam", hanem akkor, ha , fenntartható módon
éreztem jól magam", azaz nemcsak magam számára, hanem a jövő számára
is értéket állítottam elő.
Az egyén felhasználja a történelme által biztosított erőforrásait (pl. kul¬
túra, genetikai készlete stb.) azért, hogy ezzel is megalapozza az egyéni
létén túlmutató jövőt. Igy ő maga is erőforrássá válik a következő generációk
számára.
Egy termék előállítása nem akkor értékes, ha az kielégíti a fogyasztó igé¬
nyeit, hanem akkor, ha az fenntartható módon elégíti ki az egyéni és közös¬
ségi igényeket, azaz képes a társadalom általános hosszú távú elvárásainak,
például a környezetvédelem szempontjainak is megfelelni. A költségelem¬
42