Page 40 [40]
BIRHER NÁNDOR
záreti Jézus esete a klasszikus példa. Az ő megoldásuk — noha törölték őket
— mégis az egész számítást átírta. Szókratész szerint ki-ki képes felismerni,
hogy mi a jó, képes átlátni a szabályosságokat, felismerni igazságokat. Jézus
pedig rávilágított arra, hogy maga a Teremtő mondta ki a választ az életre,
a világmindenségre meg mindenre. A klasszikus filozófia szerint nem kell a
, negyvenkettőt" keresni. Egyszerűen csak rá kell csodálkozni a világ szép¬
ségére, abban el kell merülni, és hozzáadni azt az értéket, ami mi vagyunk:
a jelenünk, jövőnk, múltunk, a családunk és barátaink, nemzetünk múltja,
jelene és jövője. A lényeg, hogy mindez jó. Tehát nem 42, hanem jó.
A világ nem a Teremtő rosszindulatú kísérlete, ahonnan el kell mene¬
külni, hanem paradicsomkert, amit vissza kell építenie az emberiségnek.
A hagyományos felfogás szerint egy életünk van, amiről számot kell adnunk.
Eletünk során lehetőség szerint a lehető legtöbbet kell megvalósítanunk.
A küldetést Martin Buber a következő haszid történetben fogalmazza meg:
, Az Örökkévaló oly módon teremtette a világmindenséget, hogy abban saját
létezésünket alapvető realitásként fogjuk fel, az istenességet pedig valamifaj¬
ta újszerű és szerzett tulajdonságnak. Szerepünk, hogy a felfogás egy egészen
új szintjére érjünk, ahol az istenesség az abszolút realitás, és mi vagyunk az
új teremtmények, az isteni kifejeződés formái."
Az elméleti vizsgálódások után feltehetjük a kérdést: miért is érdemes még
erkölccsel foglalkozni egy olyan korban, amelyben az emberi kapcsolatok
leginkább technikai kapcsolatokká, az olvasás képessége leginkább jelzések
dekódolásává alakult át? Lehet-e még egyáltalán értelmezni az erkölcs bo¬
nyolult kérdését? Tudjuk persze Bonhoeffertől, hogy az erkölcsről elsősorban
nem beszélni kell, sőt, az erkölcsről való túl sok beszéd már inkább valami
diszfunkciót jelez. Hiszen mind a közösségi, mind pedig az egyéni erkölcs
olyan természetes, amilyen a légzés is. Nem gondolkodunk róla, hogy ho¬
gyan csináljuk. Mégis, lehetnek olyan nehéz történelmi helyzetek, amikor
nem kerülhető meg az erkölcsről való — hangsúlyos — beszéd. Mivel az er¬
kölcs dolgában nem állunk túl jól (háborúk, etikátlan kutatások, jövedelmi
egyenlőtlenségek, környezetterhelés stb.), ezért mégis szükség van arra, hogy
ismét erre a területre fókuszáljunk.
A közelmúlt egyik tanulságos példája a COVID-19 jarvany. Ezzel kap¬
csolatban felvetődik a kérdés: van-e valamiféle erkölcsi tanulsága ennek a
betegségnek? A válasz viszonylag sommás: alig. A járvánnyal kapcsolatos
problémák megoldása jellemzően technikai, politikai vagy gazdasági jellegű
volt. Szinte fel sem merült az egyéni vagy a kollektív felelősség kérdése,
helyette viszont megjelentek az utcákon a szabályok betartását ellenőrző
hatósági személyek (és katonák), továbbá súlyos bírságokat szabtak ki a jog¬
szabályokat be nem tartókra.
Az egyéni és kollektív moralitás kérdése szinte fel sem merült. Pedig je¬
lentősége lenne annak is, hogy a gyógyszerfejlesztések során valóban lehet-e
38