Page 38 [38]
OCR
BIRHER NÁNDOR A normák szabályoznak Életünket normák határolják le. A jog, erkölcs és vallás szabályairól már többször szóltunk. De ezeken kívül léteznek még illemszabályok, kulturális szabályok, játékszabályok, fizikai szabályok (törvények) is, és még folytathatnánk a sort. Mindegyik szabályösszességnek és szabályrendszernek saját nyelve van, mindegyik más-más szempontból értelmezi és irányítja a valóságot. Az illem és az erkölcs kiszűri azt, ami , gusztustalan", egészségügyi szempontból veszélyes, illetve nehezíti az együttélést. Az erkölcs, az evolúció elvei mentén, a jövő társadalmának jólétét biztosíthatja. A jog kiszűri azt, ami teljes mértékben tarthatatlan, a jelen területén szabályoz. A vallás pedig azt, ami embertelen, ez az örökkévalóság horizontján történik. Egy konkrét példával: a helyben lakó azért nem zajong a kertjében, mert tudja, hogy a közösség tagjai (a szomszédjai, akikre bizonyos mértékben rá van utalva) máskülönben nem fogadnák be. A ,gyüttmentet", az egynapos bérlőket mindez már nem érdekli, részükre inkább csak a jog szabályai lehetnek irányadók, hacsak nincs meg ezekben az idegenekben is az a természetes érzék, hogy illeszkedjenek a befogadó kultúrához. Ha azonban élne az emberekben az emberszeretet általános parancsa, függetlenül a jogi előírásoktól, szokásoktól, illemtől, odafigyelnének arra, hogy mi az, ami a másiknak jó. A vallásokban megfogalmazott szeretetnek erre az ideális szintjére még kevés társadalom, kevés egyén tudott eljutni. Önerőből talán nem is lehet. A logikája azonban mindegyik szabályrendnek ugyanaz: van egy elvárás, amelyhez a cselekedetet hozzámérjük. A mérés után pedig megállapítjuk az eredményt (jó/rossz, megfelelő/nem megfelelő, helyes/helytelen stb.). A problémák Az elvárás sosem teljesen egyértelmű, mivel mind a belső belátás, mind a verbális megfogalmazás pontatlan. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy ne lenne elvárás, sokkal inkább azt, hogy az elvárás lényegének megértése nem magától értetődő. Az embernek tennie kell a szabály megértéséért. A dolgok és azok leírása sosem egyértelmű. (Die Welt ist die Gesamtheit der Tatsachen, nicht der Dinge — azaz , A világ tények és nem dolgok öszszessége".") A dolgokból, eseményekből csak transzformáció után lesznek tények, a transzformáció pedig szükségszerűen torzít. Teljesen más a dolgok világában zajló esemény: az, ami megtörtént, illetve az, ami a jegyzőkönyvbe mint tény kerül. Éppen ezért el kell fogadni, hogy a valóság mindig több§ Ludwig Wittgenstein: Logikai-filozöfiai értekezés (Tractatus logico-philosophicus). Forditotta Markus Gyorgy, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989, 11. 36
