Page 31 [31]
Bevezetés az etika alapjaiba
3. A »testileg« adott és a testileg megalapozottként megélt élet, a természetes
érzéki észlelést feltételező, ösztönös késztetéseinek targyiasitasa, amely leg¬
először is az önuralom által lehetséges."
Ezek a morális aktusok azok, amelyeknek együttes megléte vezethet oda,
hogy az ember a , létrelativitásból" az abszolút létre való irányultságig juthas¬
son. A szeretet, az alázat és az önuralom az, amely az emberi gondolkodást
túlemelheti a saját viszonylagosságán.
„A szeretet, az aktusok teljes szövedékének magva és lelke az abszolút lét irä¬
nyába vezet bennünket. Kivezet minket a létünkhöz relatív tárgyak köréből.
Az alázatviszony átvezet minket az esetleges létezésből (és a lét minden olyan
formájából és összefüggéséből, amely ebbe a szférába tartozik) a lényeg, a világ
tiszta minőségének körébe. Az önuralom elvezet az inadekvát tárgyról alkotott
és (a legszélsőbb esetben) valamely szimbolikus forma által hordozott egyértel¬
mű véleménytől a telítettség 0 fokától a szemlélő ismeret teljes adekvációjáig."
A természettudomány (és a jogtudomány) sohasem képes pontosan megérteni
a lényeget, csak feltételezi (jó esetben) a lényegismeretet, hiszen mindenütt
csak természeti vagy a jogban rögzített összefüggéseket és törvényeket talál.
A tudomány mindent a saját rendszerében tekint befejezettnek és általános¬
nak. Az egyedinek sem a jogi, sem a tudományos rendszerben nincs igazán
helye. Általános érvényű szabályok vannak mind a természettudományokban,
mind pedig a jogtudományban. Arra a kérdésre azonban, hogy mi az alapja
ezeknek az általános érvényű szabályoknak, nincs igazi válasz. A , mi az igaz¬
ság?" csak költői kérdés lehet ebben a rendszerben. A tudományos világlátás
tehát eltér a filozófiai világlátástól. A jog nem lehet sohasem képes arra, hogy
filozófiai, etikai kijelentéseket tegyen. Hiszen más a módszertana.
Mindig súlyos félreértések származtak abból, ha a jog akart etikaivá válni.
Ellenben a jognak mint tudománynak oda kell figyelni arra a filozófiára,
amelyik magában foglalja az etikát is. A jogásznak pedig képesnek kell lennie
megérteni azt, amit a filozófia mond.
A természettudomány, ill. a jogtudomány a maga módján a világot uralni
akarja. Egyértelmű döntésekkel a saját akarata szerint szándékozik előre vin¬
ni. Nem elemzi sem a világ, sem az igazság lényegét. A fontos, hogy a dolgok
működjenek, és nem az, hogy mi a dolgok lényege. A kutató célja az, hogy
a megrendelt terméket megfelelő minőségben leszállítsa a megrendelőnek.
A filozófus és a moralista viszont a lényeglátás érdekében gyakorolja a sze¬
retet, az alázat és az önuralom képességét, és ennek fényében fogalmaz meg
4 Scheler i. m. 59.
5 Uo. 60.
29