Page 26 [26]
BIRHER NÁNDOR
Az etika nemcsak a céljaiban, nemcsak a jövőre orientáltságában, hanem al¬
kalmazhatóságában is túlmutat az itt és most, a jelen horizontján. Az alkalmas
pillanatban a megfelelő etikai döntést jellemzően csak kellő felkészültség
után lehet meghozni. Felkészültség nélkül szinte lehetetlen jól dönteni, a
felkészülés pedig folyamatos tudatosságot, erőbefektetést igényel. A spiri¬
tualitással kapcsolatos felmérések igazolták, hogy a lelkiség mint érzés nem
akkor erősödik, amikor az egyén bajban van, hanem akkor, amikor tudatosan
készül az élet nehéz pillanataira. Ugyanígy az erkölcs is folyamatos törődést,
fejlesztést igényel.
Az etikai norma három szintje egyaránt tartalmazza a felkészültséget.
A recta ratio, a helyes értelem azt jelenti, hogy tisztában kell lenni a norma
logikai helyességével, azaz tudni kell, hogy mi a helyes. A tudáshoz viszont
tanulásra van szükség. A synderesis a skolasztika szerint az ember természetes
készsége az erkölcs legáltalánosabb alapelveinek felismerésére. A neveléslé¬
lektan külön fejezetet szán annak, hogy a fejlődő személyiségben hogyan
alakul ki az etikum. A lelkiismeret, más néven conscienfia átvezet bennünket
a moralitás területére, ahhoz a személyes és felelős meggyőződéshez, ame¬
lyik — kellő felkészültség esetén — magabiztosan képes elválasztani egymástól
a jót és a rosszat.
A hagyományos katolikus szóhasználat szerint a synderesis vagy synteresis
(amelyet újabban magyarra , őslelkiismeret"-ként, németre , Urgewissen"-ként
fordítanak) az ember azon készsége (habitus), amelynek segítségével felis¬
merjük azt az általános szabályt, hogy a jót tenni, a rosszat kerülni kell. Ez
nem azonos a tulajdonképpeni , lelkiismeret "-tel (conscientia). Ez utóbbi szó
több jelentéssel is bírhat. A latinban jelző nélkül használva maga a , consci¬
entia" jelenthet tudatot is (akárcsak modern megfelelői az újlatin nyelvekben
és az angolban). Ezért előfordul, hogy a ,conscientia moralis" kifejezést
használják, amely szó szerint , erkölcsi tudat"-nak is fordítható, de helyesebb
egyszerűen , lelkiismeret"-ként magyarra átültetni. S természetesen a jelző
nélküli , conscientia" is , lelkiismeret"-nek fordítandó, ha a kontextusból ki¬
derül, hogy erről van szó, és nem a tudatról.
Ez az erkölcsi értelemben vett lelkiismeret a hagyományos szóhaszná¬
lat szerint tulajdonképpen egy szillogizmus konklúziójának fogható fel.
Egyrészt tudjuk, hogy egy bizonyos cselekedet általában véve rossz és ezért
(a synderesis által nyert tudásunk értelmében) kerülendő, másrészt az okosság
(prudentia) erénye által felismerjük, hogy ez és ez a konkrét magatartásunk
éppen ezt a rossz cselekedetet valósítaná meg. Ebből a két premisszából az¬
tán levonjuk a következtetést, hogy ez a konkrét magatartásunk kerülendő.
E következtetés a szoros értelemben vett lelkiismeret (conscientia).
Egy példával élve: megtanuljuk, hogy a lopás rossz, a synderesis alapján pe¬
dig tudjuk, hogy ezért a lopást kerülni kell. Majd látunk egy kerítés mögött
egy fán lógó almát, le akarjuk szakítani, de az okosság erénye segítségével
24