Oldal 21 [21]
Bevezetés az etika alapjaiba
ről soha nem lehet egyértelműen beszélni, de mégis beszélni , kell" róluk.
Ilyen tipikusan az etika területe.
Az ember számára megjelenik a , kell" fogalma. Felismeri, hogy eseten¬
ként a saját vagy akár a csoportja közvetlen érdeke ellen , kell" cselekednie,
még akkor is, ha az a józan észnek mond ellent. Felismeri, hogy az értékek¬
nek hierarchiája van, elfogadja, hogy a jó/rossz rendszerében vannak fokoza¬
tok: létezik a jó, a jobb és a még jobb. Felismeri azt is, hogy a jó cselekvésre
kötelez. Sajátos példa erre a másokért vállalt áldozat.
Az ember a fogalmai segítségével megismeri a világát, a megismert való¬
ságon pedig gondolkodik a még alaposabb tudás érdekében. Ennek a refle¬
xiós sornak a végén a gondolkodásról való gondolkodás áll. Ahhoz azonban,
hogy az ember gondolkodni tudjon, szüksége van arra is, hogy akarjon gon¬
dolkodni, azaz meghozza a gondolkodáshoz szükséges szabad döntéseket.
A döntése során — még bizonyos értelemben tudatlanul — hinnie kell abban,
hogy a megismerésbe fektetett energia megtérül, azaz valóban eljut a tudás¬
hoz, képes lesz igaz kijelentéseket tenni, és azokat érvekkel alátámasztani.
Egyszerűbben mondva: a tudás megszerzése fáradságos munka, éppen ezért
hinni kell abban, hogy az valamikor sikerülni fog. Az ismeret és az akarat
szorosan kapcsolódnak. A tudás és a hit egymástól elválaszthatatlan, ugyan¬
annak a valóságnak a két oldala.
Az ember személyként ismeri fel és határozza meg magát. Majd megisme¬
ri önmagát és önmagáról mint önálló valóságról gondolkodik, saját magának
teret és időt konstruál. Ezzel együtt megkülönbözteti önmagát a körülötte
lévő valóság más dolgaitól, és cselekedeteit a múlt, jelen, jövő hármasába
helyezi el. Olyan világos éntudattal rendelkezik, amely maga is reflexió tár¬
gya lehet. Saját magát is értelmezi (mint az értelmezés tárgyát), miközben
tisztában van azzal is, hogy ő a definiálhatóságot meghaladó, önértelmező
alanyiság. Az önértelmező alanyiság felismerése meghaladja az állati és gépi
létrendeket. Az önértelmezés eredménye, hogy az ember igyekszik a tér és
idő keretein túllépni, maradandó értéket akar létrehozni.
Hogy mi a maradandó érték? Ez egy jelentős kérdés. A kereszténység
vallási válasza szerint — amelyik egyébként a csoportidentitás szempontjából
is figyelemre méltó lehet, így az etikába is integrálható — a maradandó érték
a szeretet.
, Mesterünk, ha te igazi jámbor vagy, akkor miért vagy ily állapotban? Fiaim
— sírt fel a mester — magam okoztam a bajt. Egy ízben úton voltam ipam hä¬
zába és három megrakott öszvér volt velem, az egyik étellel, a másik itallal, a
harmadik különféle drágaságokkal megterhelve. És jött egy szegény, megállt
az úton és szólt hozzám: Mester, adj ennem! — Várj, felelém, — amíg az öszvért
feloldom. Még nem voltam kész az oldozással s az a szegény már ki is lehelte a
lelkét. Mentem és ráborultam arcára és átkoztam magam: Szemeim, amelyek
19