tudnak ma már sokan a vaszjugáni hantikról". Vjalova szerepét igazából akkor
tudjuk igazán felbecsülni, ha összevetjük azzal, hogy — mint láttuk — koráb¬
ban a járásban lényegében lumpenizálódott, marginalizálódott szegénységi
csoportként viszonyultak a hantikhoz. Ebben a helyzetben vált Vjalova neves
művésszé, hírességgé, aki öndefiníciójában elsősorban , hantiságára" hivatko¬
zott, magát a , hantik" képviselőjének, zászlóvivőjének tekintette, ráadásul a
helyi nyilvánosság fórumain talán még inkább annak tekintették őt. A járás
közvéleménye ráismert benne a köztük élő egzotikus etnikai kisebbségre,
aki felkeltette a figyelmüket, és érdeklődésüket saját népük felé irányította.
Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy Vjalova munkásságát környe¬
zete autentikus vaszjugáni , hanti" művészetnek tekinti. Maga Vjalova is
így reflektál magára, ámbár az ő megfogalmazása sokszor jóval óvatosabb.
Elsődleges hivatkozási alapja éppen ezért szinte mindig az, hogy az ihlet, a
motívumok, a technikák és a történetek elsősorban a gyerekkorából jönnek
(gyerekkoromból jól emlékszem"). Egész munkásságát azzal indokolja, hogy
, gyerekkoromban is azt láttam, hogy körülöttem mindig mindenki csinál,
alkot valamit"."? Megfogalmazásának óvatossága érthető is, hiszen szülei
nem , hanti" közegben, nem , hanti" módon éltek, a család egyetlen , hanti"
felmenője, anyai nagyapja Vjalova születése előtt éppen 10 évvel halt meg,
így nem volt lehetősége az akkoriban gyökeres változáson átmenő vaszju¬
gáni , hanti" kultúrát belülről megismerni. Forrásai felvillanó gyermekkori
emlékei mellett elsősorban irodalmiak: nyugdíjba vonulása után kezdett el
olvasni a vaszjugáni , hantikról"; képzőművészeti motívumokat, mintákat
Lukina keleti „hantik” ornamentikäjäröl szölö albumäban°* talält; sokat
forgatta Sirelius naplöjät is, amiben egy Öse fenykepet is felismerni velte;°**
történeteinek pedig — amelyekről azt mondja, hogy , a gyerekkorom emlékei
közül úsznak elő" — fontos forrása egy folklörgyüjtemeny.°*
Érdemes néhány témára részletesebben is kitérni, amit alkotásai vetnek
fel. Eddig körülbelül hetven babát készített, de egy részüket már elajándé¬
kozta. Ezek az amulett-babák viszonylag nagyok, dísztelen ruhába vannak
öltöztetve, a belsejükben egy ruhaanyagból készített henger segíti azt, hogy
megálljanak a lábukon. Hogy a vaszjugáni , hantik" milyen babákat készí¬
tettek, források hiányában ma már nem tudjuk, de a hanti babák általában
jóval kisebbek, mint az általa készítettek, belül üresek, kívül pedig díszes
ruhát kapnak. Dorombjátéka sem emlékeztet a vaszjugáni hantikéra, hi¬
szen az általa használt doromb az Altáj vidékéről származó fém hangszer,
míg a vaszjugániaké elsősorban csontból, esetleg fából készült, az alakja és
a megszólaltatási módja is más volt: nem ujjal kellett megpengetni, hanem