Körülbelül 25 évvel ezelőtt Jurij Szinatyekó megérkezett Müldzsinóba, és
itt is maradt örökre. A vadászat és halászat sok titkát tanulta meg Valentyin
Fedotovicstól. És mi, akik felkerestük őt a házában, sok érdekeset fedeztünk
fel, amit ő maga készített saját kezűleg, hanti minták alapján. Ahogyan ezt
az amulettet is. És megtanulta a vadász-sílécek készítését is.
A találkozásaink Valentyin Fedotoviccsal tovább folytatódtak, és sokat
mesélt immár a saját nemzetségéről, a Pernjanginokról is. Télen a hantik
szánokkal közlekedtek. A szán talpát cirbolya- vagy erdeifenyőből készítették,
az ülését erdeifenyőből, a borítását nyírkéregből, kötéseit zelnicegyökérből.
A hámot az emberek a válluk alatt vetették át, a kutyák hámját az állatok
nyakára kötötték, és a hám mellett zsinegek voltak, amiket a kutya melle
alatt kötöttek meg: az állat a mellével húzott.
Az 1941-es év. Megkezdődött a Nagy Honvédő Háború, amely kegyetlen
tanítója volt hazánk minden népének, közte a hantiknak is. Csak a Karga¬
szoki járásból 6161 ember ment a frontra, köztük a mi Pernjanginjaink is.
A Pernjanginok közül heten mentek a frontra. Hatan 1941 szeptemberében
hunytak el, Fjodor Jelemjanovics 1942 májusában. Egyik Pernjangin sem
tudott írni, így a rokonok egy levelet sem kaptak. Fedot Szemjonovics gyer¬
mekei egészen a hetvenes évekig semmit nem tudtak az apjukról, amikor is
a hadseregparancsnokságtól értesítés érkezett, hogy eltűnt minden további
hír nélkül. Egyáltalán nem igazán értették, hogy lehetséges ez. Ezen túl őket,
, hantikat", akik nem tértek haza a véres harcmezőről, sosem említették meg
még a Győzelem Napján sem. És a Pernjanginok hallgattak.
2003-ban, amikor helytörténeti szakkört alapítottunk, adatokat kezdtünk
gyűjteni mindenkiről, aki a Nyurolkáról elment a frontra. És csak 2005-ben
találtunk híradást hanti földijeinkről. Csak egy fotó van az 1911-ben született
Vaszilij Szemjonovics Pernjanginról, amit féltve őriz az unokahúga. 1941
májusában Ulán Udéban szolgált.
Amikor 2005. május kilencedikén megünnepeltük a Nagy Győzelem hat¬
vanadik évfordulóját, megjelöltük a harci cselekmények, illetve az elhalálozá¬
suk helyét, és a falu kultúrházának színpadjáról felolvastuk a Pernjanginok,
Müldzsinek, Angalinok nevét, akkor lehetett csak látni a rokonaik felderülő
arcát. A hála és a büszkeség könnyeivel a szemükben emlékeztek családtag¬
jaikra. Ez a falu minden lakosát mélyen megrendítette.
2008. szeptember elsején a falunkban emléktáblát avattunk a Nagy Hon¬
védő Háborúban elesett harcosaink-földijeink tiszteletére. Ezen olvasható
a Pernjangin testvérek, az Angalinok, a Miildzsinek, Karaulovok, Igljakovok,
Kucsukovok neve — mindegyikük hanti. Es itt van a kitelepítettek névsora is:
Bocskarjov, Lavrusenkó, Karjagin és mások.
Úgy tűnhet, hogy a Pernjanginok semmi különöset nem csináltak az
életükben, halat és vadat ejtettek el, leadva azt az államnak, ám életüket is