esetekben is hangsúlyozott: az evenkik és a hantik rokonok, nagyon szorosak
köztük a kapcsolatok. Ez a felvállalt hasonlóság kapott tréfás színezetet akkor,
amikor egy vaszjugáni hanti házaspár eljutott Krasznojarszkba, és bement az
evenkik életét bemutató kiállításra. A férj, aki a tajgát élete során mindössze
4-5 esetben hagyta el, és a városban addig teljesen idegenül viselkedett, itt
azonnal fellelkesült, kinyílt. Felesége, akitől viszont nem volt idegen a városi
élet, megkérdezte a teremőrt: „Az öreget itt lehet hagyni? Beültetjük ebbe a
csumba, és meglesz itt szépen."
Az evenkik tehát kisajátították maguknak az , egzotikus" jelzőt és az
egzotizmus fogalmát. Ennek ellenére a megye területén sem ismeretlen
az egzotizmus igényét kielégítő , hantik" fogalma, akikről alkalmanként az
országos tévéadásokban is markáns képet közvetítenek. Csakhogy ezeket a
,hantikat" a többségi társadalom nem a helyi , osztjákokkal" hanem minden
kétséget kizáróan a HMAO őslakosaival azonosítja! Így például Sztrezsevoj
városának múzeumában" feltűnnek ugyan a , hantik", sőt a kiállítás egyik
termében önálló teret is kaptak, de a bemutatott anyag nem a szomszédos
Vaszjugán mellől, még csak nem is a Tomszki megye területéről, hanem az
ugyancsak közeli Nyizsnevartovszki járásból, a HMAO-ból származik. Sőt
a helyi sajtó kulturális rovatában is gyakrabban kerültek szóba a HMAO
területéről a Tomszki megye területén fekvő Pionyernüj olajvárosba — ke¬
reskedni, húst és , népművészeti tárgyakat", valamint oroszoknak is jól
használható ruhadarabokat cserélni — bejáró, viseletet hordó hantik, mint a
saját megye , osztjákjai". A saját megye kisebbségének életmódja, kultúrája
számukra nem eléggé archaikus, egzotikus, nem eléggé látványos ahhoz,
hogy a kiállításokban megjelenhessen, cikkekben érdeklődést kelthessen.
Utolsó terepmunkáim során újabb folyamatokra is fel lehetett figyelni.
Elsősorban a járás és Novüj Vaszjugán területén tapasztaltam, hogy a kite¬
lepítés, a represszió emlékezetét irányító aktivisták, akikkel szoros kapcso¬
latom alakult ki, felfedezték maguk számára az , osztjákokat". Helyesebben
nem annyira az „osztjäkokat” fedezték fel, mint inkább felismerték ebben
a marginalizálódott, lumpenizálódott életmódcsoportban az idealizálható,
egzotizálható , hantit". Emiatt innentől kezdve nekem is újra , hantikként"
kell megneveznem őket.
2012-ben már azt tapasztaltam, hogy a , hantik" fel-feltűnnek a Novüj
Vaszjugán-i iskola helytörténeti programjaiban. A helyi honismeretet tanító