Page 345 [345]
OCR
AZ ,,OSZTJAKOK” FOLYÓJA ® 343 A település a nyolcvanas évekig működött, amíg perspektívátlannak nem titulálták. Ezután leépítették a helyi infrastruktúrát, a lakosoknak kedvezményes hiteleket, támogatást és lakást biztosítottak, hogy költözzenek be Novüj Vaszjugánba. A falu rohamosan néptelenedett el, de még 2002-ben is húsz állandó, bejelentett lakosa volt. Korábban tehát Ajpolovo egyértelműen a környékbeli , osztjákok" központja volt, Novüj Vaszjugánban a mai napig rengetegen emlékeznek úgy vissza a falura, mint virágzó településre, ahol minden volt, kiválóan lehetett halászni és vadászni, és egy tömbben élték ,tradicionális" lezt is rendszeresen hangsúlyozzák) életüket az , osztjákok". Ehhez képest 2008-ban már csak körülbelül tíz ház állt a faluban, ám zömük lakatlan volt, és már csak három , osztják" lakott itt. Voltak ezenkívül olyan családok is, akik korábbi lakóhelyük jogán visszajártak a faluba, megszálltak az itt lakóknál, hogy halászhassanak-vadászhassanak. Ezeknek a családoknak a száma is öt alá zuhant a kétezres évek elején. A falu többi lakosa úgynevezett kiköltözött volt, vagyis olyan , orosz", akinek nem volt maradása Novüj Vaszjugánban, mert nem volt semmilyen megélhetési forrása, esetleg összetűzésbe került a hatóságokkal, vagy már maga is fenntarthatatlannak érezte Novüj Vaszjugän-i Eletet. ”°* A faluban ma az emberek az egyik napról a másikra élnek: halászni csak ritkán járnak el, akkoris csak a falu közvetlen környezetében, a korábbi leggazdagabb — esetenként a falutól távolabb fekvő — halászhelyeket elvétve keresik csak fel, így alig tudják biztosítani saját megélhetésüket. A legfontosabb jövedelmük a nyugdíj, illetve a különböző segélyek, amiből Novüj Vaszjugánban vásárolják meg a legszükségesebb élelmiszereket. Kevesen járnak az erdőbe fát vágni, leginkább a mára lakatlanná vált házakat, melléképületeket fűrészelik fel tűzifának. Ezek az , orosz" férfiak — a faluban az egyetlen , osztják" származású asszonyon kívül kizárólag férfiak élnek — korábbi kapcsolataikat, baráti társaságaikat, életvitelüket is átmentették ide. Ennek köszönhetően a falu életének ritmusát az határozza meg, hogy mikor utaznak ki oda Novüj Vaszjugánból, ugyanis - mint korábban láttuk — az odavalósi ifjúság rendszeresen úgynevezett , buliutakat" szervezett Ajpolovóba. Ráadásul ezekre az utakra rendszeresen ételt is vittek magukkal, amiből megvendégelték az ajpolovóiakat is, illetve gyakran a felesleget ott is hagyták nekik. És valójában ez lett a helyiek egyik legfontosabb megélhetési forrása: a fiataloktól kapott étellel hosszú napokat kihúztak akkor is, ha elfogyott a nyugdíjuk, illetve a gyakran több napra kiutazó Novüj Vaszjugán-iak voltak azok, akik rávették őket, hogy menjenek halászni. A falu értelemszerűen csekély tekintélynek örvendett, gettósodott. Ráadásul nemcsak az , oroszok", hanem az , osztjákok" is így gondolkodtak róla. Az ott 764 , Csak azok mennek Ajpolovóba, akik az alkohol elől menekülnek, mert ott legalább van miből fenntartani magukat. Italt maximum braskát lehet csinálni, egyszerre maximum egy hordóval. Aki maga nem tud ellenállni az alkoholnak, az megy oda. Aki élni akar, az nem megy ki."
