Seite 344 [344]
342 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
inkább alkalmazkodnak a faluhoz, ahol gyakrabban lehet beinni, berúgni.
Most ez a fontos nekik. Az ital, és kész." Egy másik beszélgetésben pedig egy
középkorú , osztják" férfiról beszéltek így: , Utolsónak megmaradt ő. Kódo¬
rog a faluban, semmit sem csinál. Amíg élt az anyja Ozernojében, addig az
anyjának köszönhetően még létezett. Most nincs az anyja, kész. Neki csak
egy útja és egy munkája van: hol talál olcsóbb szamogonkát." Az „osztjäkok”
lumpenizációja végérvényesnek tűnik számukra: , Már kész. Most már igen.
Már egyáltalán nem járnak az erdőbe."
Ennek a gondolatmenetnek, az , osztjákok" végleges marginalizálódásának
egyik legpregnánsabb példái a korábban többször említett hajdani , osztják"
falvak, amelyek mára elsősorban a városokból kiszorult lumpen rétegek
gyűjtőhelyévé váltak.
Csak a példa kedvéért nézzük meg konkrétan Ajpolovo (áj pöx puyol —
"kis ér falu") esetét. A falu a Vaszjugán legnépesebb települése volt a 19-20.
század fordulóján, hiszen míg a legtöbb , osztják" szálláson egy, maximum
öt ház állt, addig itt több tíz háztartásban éltek az emberek. A forrásokból
úgy tűnik, hogy a folyó felső folyásának politikai és vallási központja is volt.
Ebben a faluban élt a könyék sztarosztája, vagyis apróbb ügyekben bírói
jogkörrel megbízott helyi vezetője, ide utazott felévente egyszer a Vaszjugán
falui (ma Szrédnyij Vaszjugan) pap, hogy az előző év házasságait, születéseit
és halálozásait összeírja, itt állt a Vaszjugán falui templom mellett egyedül
kápolna majd templom, és a folyó legfontosabb hanti istenasszonyának szent
helye is az erről a településről leszakadó, önállósodó Ozernojéban volt. Aj¬
polovo volt az egyik központja a sztálini kitelepítésekig az önkéntes, szabad
betelepülőknek is. A kitelepülések után a falu — és a később vele összeolvadó
Dalnüj Jar település — annak ellenére megmaradt központnak, hogy a járás¬
székhely a közel húsz km-re fekvő Novüj Vaszjugán lett. Több százan laktak
itt, a kitelepítések idején két kolhoz működött benne, egy a helyiek (szabad
oroszok és , osztjákok"], egy pedig a kitelepítettek számára alapítva. Allat¬
tartó telepet hoztak létre, ahol ezüstrókát tenyésztettek. Ez a telep vette át a
környék halászzsákmányának komoly részét: a rókákat elsősorban szárított
hallal táplálták. A rókák mellett nyulat és természetesen marhát és lovat is
tartottak. A kolhozokban jelentős volumenű mezőgazdasági termelés folyt,
a visszaemlékezések szerint elsősorban gabonát (rozst, zabot, sőt búzával is
kísérleteztek) és borsót termesztettek. A gabona feldolgozására malmot is
működtettek, eleinte lovak hajtotta szárazmalmot, amit gőzmalommá ala¬
kítottak át. Volt fűrésztelep is, ami a helyi fakitermelő telep nyersanyagát
dolgozta fel, de működött prémes vadak és más erdei termékek átvételére
specializálódott szövetkezet is. A 19-20. század fordulóján megépített temp¬
lomból kórházat alakítottak ki, itt működött az árvaház, de a környékbeliek
bentlakásos iskolája (internätus) is itt kapott helyet. A visszaemlékezésekben
sokat emlegetik a postát, a boltot, a közösségi fürdőházat, az elektromos
állomást, sőt a mozit is.