Seite 343 [343]
AZ ,,OSZTJAKOK” FOLYOJA + 341
nem ismerte fel benne a helyi többség, és ugyanúgy az alkoholizmus, az
iszákosság jelét látták benne, mint a vodka ivásában. A helyi meghatározó
diskurzusban, az etnikus kategorizációban továbbra is a leszármazási logika
maradt uralkodó, és nem engedte átírni azt a fogyasztási csoportok által.
Mindeddig utolsó, 2012-es terepomunkám eredményei is alátámasztották,
hogy az új identitás kialakítására, a társadalmi szerkezet újragondolására és
az etnikus diskurzusból való kilépésre irányuló törekvés kudarcot vallott,
működésképtelennek bizonyult. Ez gyakorlatilag oda vezetett, hogy a fentebb
elemzett csoport felhagyott új fogyasztási szokásával, és visszatért a vodkához:
ugyan 2012-ben is gyakran ittak sört, de az esetek túlnyomó többségében
mégis sokkal inkább a vodkához nyúltak.
Az erdő vagy a vodka
Az iménti fejezetekben azt tekintettük át, hogy a többségi társadalom ho¬
gyan gondolkodik az , osztjákokról" mint etnikus tartalommal megtöltött
életmód-kategóriáról. A kategória két legfontosabb markere az erdő és az al¬
kohol. Az erdő fogalmán keresztüli kategorizációnak van pozitív felhangja is,
amennyiben az , osztjákokat" az erdő immanens részének tekintik, született
vadászoknak, akiktől idegen az orvvadászat gondolata is, és akik bizonyos
beszédhelyzetekben a nemes vadember ideológiájának megfelelő módon helyi
„Derszu Uzaläkkä” välnak. Az alkohol, mint az „osztjäk” fogalom másik
markere, viszont mär semmi pozitívumot nem jelent, egyértelműen deho¬
nesztáló a jelentéstartalma. E szerint a gondolatmenet szerint az , osztjákok"
az , oroszok" mértékletes, kulturált alkoholfogyasztási szokásaival szemben
a mértéktelenséget, a kontroll teljes hiányát jelenítik meg. Ez az ivási habitus
egyértelműen a lezüllés, a marginalizáció, a lumpenizáció irányába mutat,
és kiválóan alkalmas az , osztjákok" stigmatizációjára.
A két marker között azonban sokkal több a kapcsolat, mint az első pil¬
lantásra tűnhet. Az , oroszok" egy részével beszélgetve nyilvánvalóvá vált,
hogy a helyi , osztjákoktól" megtagadnak bármiféle pozitív tulajdonságot,
és leplezetlenül negatívan, már-már a rasszizmus határát súrolva beszélnek
róluk. Szerintük mindaz, amit a természetes életről és a természettel har¬
móniában élő emberről mondanak, az , osztjákokra" egyáltalán nem igaz.
Legalábbis manapság már nem. Nem vonják ugyan kétségbe azt, hogy az
őseik, akik az oroszok betelepedése előtt itt éltek, ilyenek lehettek, de a ma
köztük élő utódokat züllött, lecsúszott, gyenge embereknek tartják, akik
az erdőben is sokkal ügyetlenebbek, lustábbak, mint az , oroszok". ,, Most
nálunk nincsenek már olyan osztjákok, hogy vadászni járnának. Lehet, hogy
egyszerűen okosabbak lettek. (nevet) Már nem vadásznak. Látják, hogy ez
egy nehéz munka. El kell ejteni [a vadat], menni a tajgában, jobb talán, ha