Page 343 [343]
OCR
AZ ,,OSZTJAKOK” FOLYOJA + 341 nem ismerte fel benne a helyi többség, és ugyanúgy az alkoholizmus, az iszákosság jelét látták benne, mint a vodka ivásában. A helyi meghatározó diskurzusban, az etnikus kategorizációban továbbra is a leszármazási logika maradt uralkodó, és nem engedte átírni azt a fogyasztási csoportok által. Mindeddig utolsó, 2012-es terepomunkám eredményei is alátámasztották, hogy az új identitás kialakítására, a társadalmi szerkezet újragondolására és az etnikus diskurzusból való kilépésre irányuló törekvés kudarcot vallott, működésképtelennek bizonyult. Ez gyakorlatilag oda vezetett, hogy a fentebb elemzett csoport felhagyott új fogyasztási szokásával, és visszatért a vodkához: ugyan 2012-ben is gyakran ittak sört, de az esetek túlnyomó többségében mégis sokkal inkább a vodkához nyúltak. Az erdő vagy a vodka Az iménti fejezetekben azt tekintettük át, hogy a többségi társadalom hogyan gondolkodik az , osztjákokról" mint etnikus tartalommal megtöltött életmód-kategóriáról. A kategória két legfontosabb markere az erdő és az alkohol. Az erdő fogalmán keresztüli kategorizációnak van pozitív felhangja is, amennyiben az , osztjákokat" az erdő immanens részének tekintik, született vadászoknak, akiktől idegen az orvvadászat gondolata is, és akik bizonyos beszédhelyzetekben a nemes vadember ideológiájának megfelelő módon helyi „Derszu Uzaläkkä” välnak. Az alkohol, mint az „osztjäk” fogalom másik markere, viszont mär semmi pozitívumot nem jelent, egyértelműen dehonesztáló a jelentéstartalma. E szerint a gondolatmenet szerint az , osztjákok" az , oroszok" mértékletes, kulturált alkoholfogyasztási szokásaival szemben a mértéktelenséget, a kontroll teljes hiányát jelenítik meg. Ez az ivási habitus egyértelműen a lezüllés, a marginalizáció, a lumpenizáció irányába mutat, és kiválóan alkalmas az , osztjákok" stigmatizációjára. A két marker között azonban sokkal több a kapcsolat, mint az első pillantásra tűnhet. Az , oroszok" egy részével beszélgetve nyilvánvalóvá vált, hogy a helyi , osztjákoktól" megtagadnak bármiféle pozitív tulajdonságot, és leplezetlenül negatívan, már-már a rasszizmus határát súrolva beszélnek róluk. Szerintük mindaz, amit a természetes életről és a természettel harmóniában élő emberről mondanak, az , osztjákokra" egyáltalán nem igaz. Legalábbis manapság már nem. Nem vonják ugyan kétségbe azt, hogy az őseik, akik az oroszok betelepedése előtt itt éltek, ilyenek lehettek, de a ma köztük élő utódokat züllött, lecsúszott, gyenge embereknek tartják, akik az erdőben is sokkal ügyetlenebbek, lustábbak, mint az , oroszok". ,, Most nálunk nincsenek már olyan osztjákok, hogy vadászni járnának. Lehet, hogy egyszerűen okosabbak lettek. (nevet) Már nem vadásznak. Látják, hogy ez egy nehéz munka. El kell ejteni [a vadat], menni a tajgában, jobb talán, ha
