Oldal 151 [151]
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA * 149
a héját pedig később elültettük. Este vittem vissza a vasfazekat, a vaskály¬
hában lobogott a tűz, a lányok, ezek az ikrek, ott ültek, meleg volt, meleg. . .
Nekem ott nagyon tetszett, még hazamenni sem volt kedvem. Oda jártunk
melegedni is. Az edényeinket ugye kidobatták velünk még az Irtisen. Vittek
minket a halálba..."
A következő sorok megvilágítják azt is, hogy valójában mekkora volt
az az éhség, ami a kitelepítetteket az ,osztjákok" házaihoz űzte: , Én meg
mindig csontokat gyűjtögetni jártam oda. — Csontokat? — Igen, halcsontokat,
szálkákat. Kérdezték, hogy mit akarok? Mondtam, csak a csontokért jöttem.
— És mit csinált a szálkákkal? — Hát mit? Természetesen elrágogattam őket.
Főleg a fejeket. [nevet]”
Mivel a kitelepítetteknek szinte semmilyen eszközük nem volt, annak
volt a legtöbb esélye életben maradni, aki kapcsolatba tudott kerülni egy
„osztjäk” családdal, akik segítettek nekik a legfontosabb munkákban és az
életben maradáshoz szükséges alapvető szerszámok előteremtésében: ,, Na
igen, és akkor mondta neki a nagyapám laz sosztjáks ismerősének], hogy
nekem nincs csónakom, nem tudok halászni, mert nincs csónakom. És akkor
az elvitte magához, a maga szállására. Aha. És elővett egy lukas csónakot,
és mondta, hogy gyere, megjavítjuk ezt. Odaadta neki ezt a csónakot, adott
neki két hálót, Iyukasakat, amiket már kidobott. Megjavított a nagyapám
mindent, és hát ezeknek a hálóknak köszönhetően maradtunk életben. Halat
fogtunk. És aztán, tehát, az első napok után, aztán azt mondja a nagyapám,
hogy gyere, csinálunk egy házat, mert nekünk itt kell majd áttelelnünk. És
építettek egy házat. - Tehát önök tavasszal érkeztek? Önöket tavasszal tették
ki a partra? — Aha. Házat... Ott rögtön vágtak faanyagot, összerakták a házat,
megépítették a házat. És ebben a házban kezdett el a nagyapám... És kellett
még kemencét is csinálni. Kemencéjük nem volt. Ahhoz, hogy jó legyen, só
kellett. Elment megint ehhez a Tarasz Ivanovicshoz, aki adott neki sót, sót
adott neki.**° Aztán már, tehát, megépítették, aztán megint megy hozzá. »Adj
nekem legalább egy keretet. Az üveghez. Két keretet adott neki ez az osztják."
Más visszaemlékezésekben a kitelepítettek sokkal kiegyensúlyozottabb,
kevésbé önzetlen cserekapcsolatnak látják az „osztjäkokkal” valö kapcso¬
latukat. , Cseréltek, eladtak mindent. Ki krumpliért, ki egy bögre lisztért."
A kiszolgáltatott helyzetben rengeteg olyan dolgot kellett elcserélniük, amit
semmiképpen nem szerettek volna, és úgy érezték, hogy az , osztjákok"
hasznot húznak a nyomorukból: , Amikor a könyvet?" — csodálatos könyv,
nagyon népszerű, természetesen orosz nyelven — ...akkoriban nem volt
386 A kályhások gyakorlatának Magyarországon is része volt, hogy samott hiányában sózták
az agyagot. (Filep Antal szíves szóbeli közlése.)
387 A nexcaHgp MeJleHTBeBHú BOJIKOB: BoJrmeőHHK H3yMpyzxHoro ropora. Magyarul: Volkov:
Smaragdváros varázslója (Óz, a nagy varázsló) - a regény L. Frank Baum Óz-történetének
nagy sikerű orosz adaptációja.