Page 139 [139]
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA ® 137
zsinórt, tízes vastagságút, és hálót kötöttek belőle. Ők otthon is halásztak.
Hálót állítottak, és halat fogtak vele. De mi nem értettünk hozzá. Nálunk,
a szülőföldemen nem volt folyó a közelben. Aztán felnőttem, elkezdtem én
is halászni, és elkezdtünk kicsit jobban élni.
— Az úton mit ettek, miből éltek?
— Az úton? Még otthon azt mondták, hogy süssünk magunknak valamit,
hogy elég legyen az útra. Ez volt velünk, amit mi sütöttünk, hogy megegyük.
Vizet a folyóból mertünk útközben. A végén azonban már megpenészedett,
amit sütöttünk, hát levágtuk róla a penészt, és a vízbe dobáltuk. Megérkez¬
tünk oda, és ennivalónk már nem volt semmi. Szedtünk bogyókat, téptünk
medvehagymát. Mondták nekem, no, Andrjusa, fogd a zsákot, amíg a laboda
nő, tépd le a tetejét, ahol puha, elmész, teleszedsz egy zsákot, hazahozod, mi
meg sütünk belőle. Késsel feldarabolták, beledobták a bográcsba, ha felforrt,
kis lisztet szórtunk bele, és ettük... Jóllakottak... jól nem laksz tőle, de a
hasad teletöltöd. Azóta is keveset eszünk, bár most éppen van mit enni.
Hát, voltak dolgok...
Tizennégy éves koromban, éppen befejeztem a négy osztályt, és rögtön
vittek dolgozni. Jegenyefenyő-feldolgozóba. Voltak ezek a jegenyefenyő-üze¬
mek, adtak mászótalpakat, baltát, és felmásztál. Harminc méter magasra
felmásztál, levágod — felmásztál rá —, lent meg az ágakról késsel levágod,
hogy kicsi legyen. Lovas szánokkal vitték az üzembe a fenyőgallyakat, és
olajat főztek ki belőle.
Mindenhol dolgoztunk. A háború alatt halász voltam. A háború után a
fakitermelésre kerültem, fát vágtunk. De ilyen kaszálók, mint itt, nem vol¬
tak ott, ahol éltünk. Aztán mikor idejöttünk, itt a kaszáló — haj-jaj! Szénát
kaszáltam. Mára elfáradtam nagyon. Szántottunk lovakkal. Traktorok még
nem voltak, ezért lovakkal szántottunk.
Mit is tudnék még mondani. Túléltük, éppenhogy. Találtam egy jó feleséget.
— Ez a legfontosabb.
— A feleségem igen jó asszony. Ő is jó, és én is az vagyok...
- Apäm a jegenyefenyő-üzemben dolgozott. Hazajött. Eljött hozzánk két
rendőr és a kolhoz elnöke. Letartóztatták, és kész, vége. , Le van tartóztatva,
és kész." Azt mondta, , ahogy kívánják". , Álljon fel." Házkutatást tartottak,
a padlót is felszedték. De mink volt? Semmi sem volt ott. Találtak egy német
nyelvű könyvet, elvitték, és kész. Apám rögtön mondta, hogy többet nem
látjuk egymást, vége van, búcsúzzunk el. És soha többé nem láttuk.
Az anyám utánakérdeztetett Kargaszokban a rendőrségnél, hogy hova vitték
a páromat, a férjemet. Azt felelték neki, , utazzon ide, és megmondjuk". Ha
elutazott volna, őt is elvitték volna. Nem is ment el. Én jó tíz éve kérvényt
írtam, küldtek nekem egy igazolást, hogy bár az apámat bűntelenül ítélték
el, mégis kivégezték. Ott Kolpasevóban két sír van, tömegsírok. Az egyik
magas partoldal a sírokkal beleomlott a folyóba, és ott úsztak rajta a halottak.
Lelőtték őket, mésszel leszórták, hogy ne legyen szaguk. Azt mondták, hogy