Page 127 [127]
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA ® 125
Ettek ők is mindenfélét. És ő akkor... Az anyja korán meghalt, 43 éves volt.
És mindenki, az összes testvére rá maradt. Ő volt a..
— Legidősebb?
— Nem ő volt a legidősebb, volt egy nővére is. De ő jobban irányított,
vezetett, és akkor ő mindet... Mindenki nála élt. A legkisebbet teljesen ők
iskolázták, apával közösen. A családtól elvitték, ápolónő lett. Nehéz volt.
Beteg volt mindig.
— Ôket is a harmincas években telepítették ide?
- Igen. Anyát melyik évben telepítették ide a családjával? Mikor?
— Mi?
- Anyát. Mikor telepítették ide anyát?
— Micsoda?
Melyik évben telepítették ide?
— Ugyanabban.
- Ugyanabban, ugye? 31-ben. Röviden, 34 óta laknak itt."
— Őket az Altájból hozták.
- Igen, az Altájból.
— Minket meg az Omszki megyéből.
- Röviden, mindenhonnan telepítették ide őket. Mesélte, hogy kiszál¬
lították őket, az uszály kikötött, aludtak, kiszállították őket, és mentek
is tovább. Ahogy akartok, éljetek. Semmi nem volt.
— Minket kitelepítettek. . .
- Ahogy kitelepítették őket, ő is elmesélte.
— Minket kitelepítettek... kitettek Szrédnyij Vaszjugán mellett. Boriszov¬
kában. Őket meg Tevriz mellett tették ki, ott volt egy Nejgolstat nevű falu.??
Őket oda telepítették.
- Ja. Német falu volt. Azt mondja, gyakorlatilag kidobták őket. Az ég¬
világon semmi nem volt. Se fejsze, semmi. Az anyja egyedül volt velük.
Gyerekek, szúnyogok, a gyerekek kicsik voltak. Sátrat csináltak. Borzalom
volt, mondta. Borzalom. ???
- És hogy tudtak életben maradni?
- És látod, látod, csak életben maradtak. Képzeld el, olyan éhesen,
alulöltözötten, és ilyen sokáig élnek. Ilyen edzettek voltak. A mostani
generációt nem lehet vele összevetni, ugye?! Szörnyű.
351 A róla megjelent újságcikk szerint 1935-ben kerültek csak Novüj Vaszjugánba.
352 Tevriz (Novüj Tevriz) ma is létező település a Vaszjugán folyása mellett, Novüj és Szréd¬
nyij Vaszjugán közt. Nejgolstat Tevriztől körülbelül 10 kilométerre volt a folyón felfelé,
kitelepítettek települése volt, hamar megszüntették.
53 Szörnyű idők voltak. Rettenetesen éheztünk, sokan meghaltak." Idézet a vele készült
rövid interjúból, Szévernaja Pravda, 1993. június 25. 2. o.
354 Ljudmilla Alekszandrovna szavai összhangban vannak az édesanyjával készül rövid
interjú gondolataival: , De az emberek mégis mindenütt csodálatosak voltak, ahogy
tudták, segítették egymást. És hogy tudtak dolgozni! Tudtak és szerettek dolgozni. És
ez segített nekik túlélni." Uo.