Seite 123 [123]
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA + 121
— 54-ben, 54-ben.
— Persze, 54-ben, minket csak akkor mentettek fel a hatálya alól. És
mindez miért? Ahogy az oroszokat felszabadították, azonnal elvitték őket
a háborúba. A fiatalokat eleinte nem sorozták be, de ahogy felszabadították
őket, a fiatalokat azonnal elvitték a seregbe. Az időseket vagy akinek valami
egészségügyi gondja volt, azokat vagy elvitték, vagy nem. Akiket nem vittek
el, azok elmentek innen, sokan a hajdani kitelepítettek közül hazamentek.
De minket, németeket akkor, amikor az oroszokat felmentették, minket át¬
soroltak egy új kategóriába... [csönd] Addig kitelepítetteknek hívtak minket,
onnantól kezdve... [lelcsuklik a hangja] , örök időkre száműzött kitelepített
németeknek" neveztek minket. Örök időkre száműzöttek voltunk. Ez 43¬
ban kezdődött, és 54 szeptemberéig tartott. Ebben az időben , örök időkre
száműzött kitelepített németeknek" számítottunk. Sztálin halála után
mentettek csak fel minket. Ha Sztálin még élt volna, tán a mai napig is
száműzötteknek számítanánk. [csönd]
— És eleinte hány lakosa...
— Sztálin halála után...
- Még megismétli.
— .. nekünk, németeknek egészen új élet kezdődött.
— Jobb?
— Felmentettek a parancsnokság hatálya alól, és egészen más viszonyuk
lett hozzánk.
— Jobb?
— Hát persze! Korábban parancsnokság volt, nem sokkal azelőtt szűnt
meg a parancsnokság, korábban mindig az volt. Nem engedtek semmit.
Még ha el akartál helyezkedni dolgozni, akkor is engedélyt kellett kérni a
parancsnokságtól. Aztán a parancsnokság megszűnt, Sztálin halála után, és
szabadok lettünk. [hosszú csönd]
— És eleinte hány lakosa volt Novüj Vaszjugánnak?
- Mikor?
— Amikor idetelepitették.
- Amikor Noviij Vaszjuganba k6ltéztetek, hány lakosa volt? Mekkora
volt körülbelül a lélekszáma?
— Novüj Vaszjugánban?
— Igen.
- Igen.
— Kevés volt. Mi októberben jöttünk ide...
- 38-ban?
— 34-ben.
- 34-ben?
— Igen.
— 38-ban vitték az apámat börtönbe.
- Hányan laktak itt akkoriban?