Seite 79 [79]
Az EN FOLYOM ® 77
, Az új, a huszonegyedik századot új reményekkel és új tervekkel kezdjük.
Hétmérföldes lépéseivel a vaszjugáni földekre lépett a Jukosz. Remélni
szeretnénk, hogy ezek a lépések nemcsak új munkahelyeket hoznak el
számunkra, de nyugalmat, biztonságot és a holnapi napba vetett bizalmat
is. Épül az autóút. Épül a templom. Megnyílt az új Kulturális Központ.
Felújították az iskolai sportpályát. Az elmúlt évszázadot felváltani megér¬
kezett az új nemzedék."
A falu hetvenedik születésnapjának ünnepségéről hivatalos PowerPoint pre¬
zentációt is készített a falu önkormányzata. Ebben a bemutatóban ugyanazt
a gondolatmenetet követték, mint a műsorban is, a szöveg is túlnyomórészt
az ott elhangzott narrációt idézi fel. Érdemes azonban kitérni a prezentációt
kezdő versre, a helyi érdekeltséggel is rendelkező Szergej Dorofejev művére:
A tajga vidéke, a mocsár vidéke, szúnyogok és köd,
Ahol kanyargó szalagként folyik a VASZTUGÁN,
Ösvényen, ha mennél, messze nem jutsz,
Bödönhajóban a folyón a semmibe evezel.
Repültek a századok, titkolódzott az erdő,
A nehéz idők elkerülték a Vaszjugánt,
De a harmincas években, összetörve a csendet,
Kürtök rikoltottak fel a tajgai folyóról.
Uszályok úsztak nyáridőben a folyón felfelé,
És spriccelt a hullám a part menti homokra,
Az uszályok gyomrában emberek, az uszályok gyomra emberekkel volt tele.
Senki nem tudhatta, hová viszik őket.
A sztyepptről a sűrű erdőbe hozták a kulákokat,
A Vaszjugán fogadta őket, nyomorult embereket.
Lángoltak a tüzek a partokon messziről,
Sóhajokat és sírást hordott szét a csendes folyó.
Mennyi férfierőt fordítottak itt a parasztok arra,
Hogy feléledjen, élettel teljen meg a Vaszjugán vidéke.
Hány orosz temető telt meg újra.
Ha csak emlékezel is, meghűl benned a vér.
Elértek hát téged is a nehéz idők, Vaszjugán.
A falvak helyét felverte a dudva.
Minden hamuként szétszóródott, mindent felvert a fű,
És az emberi szenvedést széthordták a hullámok.