Page 63 [63]
AZ ÉN FOLYÓM " 61
szönhetően úgy vélték, hogy én valójában többet tudok az ő múltjukról, mint
ők maguk, és mivel ezt a tudást fontosnak tartották, a dolog vitathatatlanul
kedvező státuszt, tekintélyt biztosított a számomra.
Az oroszokkal való kapcsolatom kialakulásában egyrészt az Ozernojéval
kapcsolatban álló oroszoknak volt fontos szerepe, másrészt pedig annak,
jelentem meg a helyben olvasott sajtóban, illetve a helyi tévében is felbuk¬
kantam. Míg az első a zemlják (3emnax), a , földi" szerepét, addig a második,
vagyis a sajtónyilvánosság, a meghatározott szerepleosztású beszédhelyze¬
tek — az elsőtől nem függetlenül — a tanító szerepét kínálta fel számomra.
Az oroszok egy része számára én lettem az, aki náluk jobban ismerem az
ő szomszédjaikat. Erre a szerepre tévéinterjúmban magam is reagáltam,
elmondva, hogy mennyire ellentmondásos számomra az a helyzet, hogy
messziről jött emberként a közöttük élő emberekről kell hogy beszéljek
nekik. Volt, aki ezt úgy értelmezte, hogy szükségesnek érezte a nagyobb
nyitottságot (, elszégyelltem magam, hogy mi nem ismerjük őket"), de még
többen voltak azok, akik meg akartak győzni, hogy én rosszul ismerem a
hantikat, és ők nem olyanok, amilyennek én látom, láttatom őket, hanem
alkoholisták, koszosak és lusták.
Terepen való mozgásomat, otthonosságomat erősen befolyásolta az is, hogy
magam is posztszocialista térségből érkeztem, a hajdani szocialista tábort
képviseltem a számukra. A közösnek feltételezett történelmi tapasztalatok, a
népek közötti barátságba vetett hit és az a bizonyosság, hogy Magyarországról
nézve a Szovjetunió szerepe kizárólag pozitív lehet, közös platformra állított
minket. Rengeteg váratlan és meglepő segítséget kaptam. Volt, amikor a
reptéren dolgozó diszpécser kísért fel ingyen a helyi közlekedésű repülőgépre,
mert az édesapja Magyarországon szolgált. Kórházba kerülve pedig ingyen
kaptam kizárólag orosz állampolgároknak járó egészségbiztosítási kártyát,
miután a gazdasági iroda vezetőjével hosszasan beszélgettünk az ő balatoni
nyaralásairól. Ez a kártya ingyenes kezelést biztosított számomra. Beszélge¬
téseinkben állandóan előjöttek az utalások a második világháborúra, ahol is
,ők felszabadították országunkat a fasizmus igája alól", de még az 1956-os
szereplésüket is nyilvánvaló segítségként! értelmezték. A járás emlékezetpoli¬
tikájában fontos szerepet játszó kargaszoki értelmiség megis bízott azzal, hogy
keressem fel két vaszjugáni hanti katona sírját, akik Magyarországon haltak
meg.!§2 Az egyetlen pillanat, amikor a történelmi sorsközösség gondolata
181 Ritka volt az az eset, amikor valaki nem így értelmezte az akkori szovjet szerepvállalást.
Ugyanakkor előfordult az is, hogy egy orosz férfi, mikor megtudta, hogy én is abban a
társaságban vagyok, megkeresett, és bocsánatot kért tőlem 1956-ért.
182 Egy testvérpár, Vaszilij és Pável Szpiridonovics Pernjangin egymástól bő száz kilométerre,
a Somogy megyei Táskán, illetve a Fejér megyei Pátkán esett el, ráadásul ugyanazon a
napon, 1945. február 2-án (https:/obd-memorial.ru/html/]. Sorsukra unokaöccsük kér¬
dezett rá, aki megkért, hogy sírjukról vigyek magammal fényképet. A pontos adatokat