Oldal 53 [53]
AZ ÉN FOLYÓM ® 51
chard úgy fogalmazott meg, hogy , az antropológusnak azt kell követnie, amit
az általa kutatási célra kiválasztott társadalomban talál" "5 és ami kísértetie¬
sen egybecseng Gluckman egyik legkedveltebb mondásával, hogy , kövesd az
anyagot, bárhová is vezessen". Így lettek terepmunkám legfontosabb kérdései
olyanok, amiket előzetesen magam is fontosnak éreztem (halászat, vadászat),
és amelyeket a terepmunka folyamata további pozitív felhangokkal ruházott
fel, vagy olyanok, amelyekre egyáltalán nem gondoltam korábban, de a terep
kínálta őket elemzésre, ráadásul ezek között is mindegyiknek vitathatatlanul
volt személyes indíttatása. Ez a személyes indíttatás bizonyos esetekben a
helyzet traunmatikus élményeit jelentette. Nehéz volt szembesülni az eleinte
idealizált hantik alkoholizmusával, lumpenizációjával, így kutatási témává
tettem az alkoholfogyasztás kultúrájának kérdését is." Rendkívül zavaró
volt házigazdáim állandó tévénézése, amit ráadásul folyamatosan értelmezni
próbáló kérdések tömkelege kísért, ezért kutatási témává idegenítettem a
tévénézés irritáló mindennapi gyakorlatát." A toleranciában, az emberek
közötti egyenlőségben mélyen hívő emberként rendkívül zavart mind a han¬
tik, mind a többségi társadalom folyamatosan szegregáló, sztereotipikusan,
előítéletesen gondolkodó, esetenként a rasszizmus határait súroló diskurzusa,
ezért az etnikus sztereotípiákat is kutatási témává transzformáltam. Ezek
a személyes traumák gyakran úgy váltak tudományos szövegekké, hogy sok
mindent még a naplóimba sem írtam le belőle, a napló személyessége ugyanis
nem tette lehetővé, hogy minden ilyen traumatikus eseményt rögzítsek, ám
a tudományos objektiváció — részben — megfosztotta, , sterilizálta"!? ezeket
az elviselhetetlen érzelmi többlettől. Ahogy Régi Tamás írja terepmunkájá¬
nak egy konkrét, ugyancsak traumatikus esetének elemzése kapcsán: , az
élményem eseménnyé transzformálódott, ez a legtöbb, amit tehettem. Ez a
legtöbb, amit bármely antropológus tehet."
Ekkor választott terepmunkamódszerem egyik sajátossága tehát az volt, hogy
hosszú időt töltöttem közöttük, 1998—-99-ben hét hónapot voltam Szibériában.
Ezt az időtartamot tulajdonképpen nem értette ott senki, nehezen tudtak vele
mit kezdeni. Addig kizárólag oroszországi kutatókkal találkoztak, akiknek
akkoriban sem a terepmunka-ideálja, sem az intézményi lehetőségei nem
tették lehetővé a több hónapos terepmunkát, így meglehetősen furcsállották
mind a kutató kollégák, mind a helyiek, hogy annyi ideig ott maradtam
155 Evans-Pritchard 1976: 242.
156 Ezt a tanácsot tanítványai több helyütt is Gluckmannak tulajdonítják, bár nem szó
szerint azonos formában: , follow your material, wherever it may lead you" (Marx 1967:
XIII); vagy éppen ,,follow your nose, wherever it leads you” (Handelman 2005: 61).
157 Erről lásd kötetünk , Az alkohol" c. fejezetét.
1588 Nagy Z. 2003b.
19 Régi 2016: 307.
160 Uo.