Oldal 52 [52]
50 + EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
És mi volt az előnye? Egyrészt az, hogy emberileg rendkívül szoros kapcso¬
latom alakult ki velük, amire bátran építeni lehetett későbbi terepkutatásai¬
mat is. Állandó együttlétünk lehetővé tette egymás mély megismerését. Úgy
hiszem, nem túlzok azzal, ha azt mondom, hogy kapcsolatunk több lett a
sikeres ,együttműködésnél", és egyértelműen , barátsággá" változott, annak
minden előnyével és hátrányával együtt.!" Rövid időn belül meglehetősen
szoros, szeretetteljes kapcsolatom alakult ki a családdal. Nehéz természete
ellenére elfogadtam, megszerettem háziasszonyomat, de még ennél is szoro¬
sabb, ragaszkodóbb kapcsolat alakult ki házigazdám és köztem, és ezek az
érzések, tudom, kölcsönösek voltak. Mindemellett lányukkal hozzávetőleg
egykorú voltam, ami hozzásegített ahhoz, hogy egyre inkább rokoni kapcso¬
latként kezdték értelmezni a viszonyunkat. Rendszeresen fiuknak neveztek,
lányukról mint a testvéremről beszéltek nekem is, sőt, a falu felé is egyre
inkább rokonként beszéltek rólam. Háziasszonyom kedvelt szórakozása volt,
hogy elhitette a szomszédokkal, távolabbi ismerősökkel, hogy én az első há¬
zasságából való fia vagyok, aki messze, Nyugatra költözött, !? de előfordult
az is, hogy egy ismerősének lánya férjeként mutatott be.!°®
A családdal és ismerőseik körével kialakított rendkívül szoros kapcsolatnak
köszönhető az is, hogy az ő életüket igen mélyen lehetőségem volt megismerni,
és rajtuk keresztül, ha nem is elég széles, de kifejezetten mély ismeretekre
tehettem szert a vaszjugäni hantik életére vonatkozóan." Mindennapos be¬
szélgetéseink, együttléteink lehetővé tették, hogy rálássak azokra a kérdésekre,
problémákra, amik ott és akkor a számukra abban a közösségben tényleges
problémáknak számítottak. És mivel lassacskán sikerült az egzotizmus
utáni vágytól, a romantikus érdeklődéstől megszabadulnom, rájöttem, hogy
a vaszjugáni hantik életét akkor tudom a leginkább megismerni, ha azokat
a kérdéseket helyezem kutatásaim fókuszába, amelyek meghatározzák az
ő életüket, illetve amelyek a leginkább szembeszökőek a külső megfigyelő
számára. Vagyis tulajdonképpen elfogadtam azt a tanácsot, amit Evans-Prit¬
151 Az ,együttműködés" és a , barátság" fogalmairól lásd: Glesne 1989; Hendry 1992; Naples,
2003; Friedman 1976; Reina 1959; Nagy Z. 2017b.
Így vált a nyelvtörténet szétvándorlás-hasonlata személyes életem metaforájává, és lettem
az elvándorolt ugorok egyszemélyi képviselője, hiszen magáról az ugor nyelvrokonságról
a közoktatásnak köszönhetően mindenkinek volt valamelyes elképzelése.
A potenciális férj-feleség viszony lehetősége köztünk, a , családon" belül sosem merült
fel, egyértelműen felülírta azt a testvériként elképzelt kapcsolat. Ezt kizárólag a külvilág
, megvezetésére" használta háziasszonyom. Nem a lányuk volt az, akivel — meggyőződé¬
sem szerint elkerülhetetlen módon - a helyi pletykák megpróbáltak összekommendálni.
Ez a mély ismeretség tette lehetővé azt, hogy házigazdám személyén keresztül tudjam
bemutatni a vaszjugáni hantik életét egy magyarországi, majd oroszországi vándorki¬
ällitäson (2006-2007: Petró apó. Egy hanti halász élete. Nagyatád, Pécs, Zalaegerszeg;
2008-2009: YKusHB O3EPHBIX JIIONEÜ: paCCKa3 0 XAHTBIÜCKOŰ CeMBE MUJIHMOBBIX H 06
erTHoJoruu. Tomszk, Kolpasevo, Aszino, Podgornoje), és azt is, hogy ugyancsak az ő
falujának, udvarának, házának egyre szűkülő körben történő leírásán keresztül tudjam
bemutatni a vaszjugáni hantik huszadik századi történelmét (Nagy Z. 2017a).
152
153
154