Page 51 [51]
AZ ÉN FOLYÓM " 49
a Nagy indiánkönyvben, aki szinte minden mókust lelőtt, ami a szemünk
elé került. Ezt a fajta romantikát nem lehetett úgy megélni, hogy közben
ne folyamatosan könyvélményekkel ütköztessem, ne azok egy-egy jelenetét
lássam ottani életem egyes pillanataiban. 1998-ban, ottlétem negyedik nap¬
ján, egy halászatról hazafele tartva hasított belém a felismerés, hogy minden
egyéb irodalmi párhuzam mellett mind a tájhoz való viszonyomban, mind
házigazdámmal való kapcsolatomban a Tüskevár és a Téli berek Tutajosaként
követem a magam hanti Matuláját. Ez a párhuzam rendszeresen felötlött
bennem, és a mai napig visszaköszön terepnaplóm lapjairól is. Feltehetően
Fekete István volt az, aki a dolgok legmélyén, kiszamasz személyiségem
kialakulása óta a terepmunka felé terelt. Most 2020-ban, ezt a munkát írva,
a Tutajos-regényeket"" újraolvasva, arról beszélgetve családommal, baráta¬
immal, a berek szó helyett gyakran szinte automatikusan tajgát mondtam.
És feltehetőleg az antropológia az, ami feledtette velem — éppen a Fekete Ist¬
ván-regények hatására kialakuló — gyermekkori vágyamat, hogy szépirodalmat
írjak. Mivel történetet teremteni nem tudok, maradt nekem a terepnapló és
az antropológiai szöveg mint majdnem irodalmi műfaj."
1998—-99-es terepmunkám tehát amellett, hogy a házigazdám családjába
való bezártsággal írható le, abból a szempontból is szűk látószöggel készült,
hogy - tudományos és személyes - érdeklődésem központjában egyértelműen
Ozernoje állt. Novüj Vaszjugánban is elsősorban azokat kerestem, akik oz¬
ernojei családból számaznak, esetleg jártak ott, vadászni szoktak arrafele.
Az archívumokban is ráállt a szemem az Ozernojét érintő adatokra, infor¬
mációkra, és a szakirodalomból is azokat a lapokat olvastam a legtöbbször,
amik erre a pici szállásra vonatkoztak. Egyre többet, egyre mélyebben tudtam
meg Ozernojéról, ám ezzel párhuzamosan a fókusz egyre jobban torzította
megismerésemet (lásd VIII. kép).
Mi volt a hatranya ennek a csaladba és tajg4ba zart terepmunka-felfogas¬
nak? Egyértelműen a bezárkózás, az, hogy kezdetben túl szűkre húztam azt
a kört, akivel megismerkedtem, ezáltal a bennem kirajzolódó kép is torzított,
egy szűk kör értékei, habitusai, gondolatai, ismeretei voltak azok, amelyeket
- magamban - vaszjugáni hantiként azonosítottam.
meg akart magyarázni nekem lArszenyev 1976]. Derszu Uzala prototipikus képe volt az
ügyes, erkölcsös, a természettel harmóniában élő, egyszóval az eszményi erdei embernek
Oroszországban. Erre már a könyv alapján is alkalmassá vált, hiszen nem véletlenül érté¬
kelte úgy Gorkij is, hogy Derszu alakja élettelibbre sikerült, mint Nyomkeresőé Cooper
regényeiben. Népszerűségét azonban rendkívül megnövelte Akira Kuroszava Oscar-díjas,
Oroszországban töretlenül népszerű filmje is. A Vaszjugán mentén számtalan beszéd¬
helyzetben került elő a neve mint metafora a helyi hantikra alkalmazva, mindig olyan
helyzetben, amikor , természeti ember" mivoltukat kívánták hangsúlyozni.
48 Cooper 1976.
49 Fekete 1957; 1959.
150 Clifford 1999.