Page 48 [48]
46 § EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
vezetett, hogy a szállásomért se fizessek konkrét összeget." Ezzel szemben
minden megérkezésemkor, visszaérkezésemkor, minden elutazásomkor
megpróbáltam minél értékesebb ajándékokkal ellensúlyozni segítségüket:
háztartási eszközöket, ruhadarabokat, tűzifát vásároltam nekik. Emellett
mindennapos gyakorlat volt, hogy ottlétem alatt a család számára szükséges
élelmiszert igyekeztem magam megvásárolni minél nagyobb arányban, mint
ahogy a közüzemi számlák kifizetését is magamra vállaltam, ha sikerült
őket megelőznöm, és az esetenként kölcsönadott pénzösszegeket sem kértem
tőlük soha vissza. A reciprocitásnak ez az informális módja mindannyiunk
számára kielégítően működött, és hozzájárult a kapcsolat rendkívül csalá¬
dias jellegéhez. Ennek köszönhetően nem váltam közvetlen penzforrässä,!*
nem alakult ki , alkalmazott -— munkaadó" kapcsolat, amely a köztünk levő
hierarchiatávolságot tovább növelte volna, hanem a kölcsönös előnyök az
emberi kapcsolatok immanens részévé váltak, ami ugyancsak meghatározta
terepmunkáim folyamatát.
Kapcsolatunk kölcsönös hasznossága nemcsak anyagiakban volt mérhető.
Fontos szerepe volt ebben annak is, hogy állandóan velük laktam. Az, hogy
a figyelmem - egy, az érdeklődés központjában álló külföldi, egy kutató
figyelme - rájuk irányult, számukra is felértékelte a köztünk levő kapcsola¬
tot. Presztízsük, érdekérvényesítési képességük, ismertségük egyértelműen
emelkedett, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy ottlétem alatt és
miatt a helyi sajtó felkapta őket, több cikk jelent meg róluk/rólunk, közös
munkánkról. Ezt kihasználva rendszeresen kísértem hanti ismerőseimet a
tanácsházára, ahol mindössze jelenlétemre volt szükségük, csak súlyt adtam
kéréseiknek: így kapott pl. azönkormányzattól új házat házigazdám. A család
mindennek köszönhetően különlegesnek érezhette magát, és érdekeltté vált
abban, hogy minél szorosabban együttműködjön velem. Ez az érdekeltség
kiváló munkakapcsolatot eredményezett, ahol az ő céljuk is egyértelműen
az volt, hogy minél többet segítsenek nekem.
Mivel megpróbáltam minél nagyobb segítségükre lenni hétköznapi mun¬
káikban is, ezért — főleg a befogadó család számára — hasznukra válhattam a
mindennapi tevékenységeikben is. Főleg háziasszonyom halála után gyakran
jutott rám az alkalmi szakács szerepe, rendszeresen főztem meg magam
is a helyi hallevest, kását. Ha házigazdám lisztbe forgatott, olajban sütött
halat akart enni, akkor rendszerint bátorított, hogy ha kívánom ezt a halat,
akkor nyugodtan süssem meg, tudja ő, hogy mennyire szeretem. Ő maga
40 "Minden ilyen törekvésemet mereven elutasították. 2008-ban a fizetés lehetőségei felőli
érdeklődésemre reagált házigazdám lánya a következőképpen: , Elmész te a faszba, jó
napot kívánok! Anyám téged úgy fogadott, mint a saját gyerekét, így hát nincs miről
beszélni. Te úgyis olyan vagy, mintha Ozernojéban születtél volna. Te magad is osztják
vagy. Az öregnek se mondj semmi ilyesmit, ő is azt fogja mondani, hogy ne, ne. Még meg
is sérted vele."
4 "Mint ahogy az voltam azok számára, akik rendszeresen kölcsönkértek tőlem.