Page 47 [47]
AZ ÉN FOLYÓM ® 45
maradnak. Ezt az észrevétlenül maradást pedig nyilvánvalóan fokozta az,
hogy terepem ekkor meghatározóan a befogadó családom — és kapcsolat¬
rendszere — volt.
Ráadásul a rendkívül szoros kapcsolatot az is erősítette, hogy nem volt
lehetőségem arra, hogy saját, korlátozott anyagi keretem terhére sokat utazzak,
nem tudtam felbérelni senkit olyan útra, amellyel saját (tudományos) kíván¬
csiságomat elégíthettem volna ki. Sőt, nem tudtam helyi közlekedési eszközt
sem venni,!$8 hogy szabadon közlekedhessek. Ez azzal a következménnyel
járt, hogy utazásaim túlnyomó többségét házigazdámmal együtt tettem meg,
tehát még ekkor is folyamatosan együtt voltunk. Ráadásul az utazásokat az
első pillanattól kezdve az utolsóig vele töltöttem, vagyis az utazások terve¬
zésétől, megszervezésétől, kieszközlésétől annak megvalósításáig, majd a
hazaérkezésig és a róla való mesélésig részese voltam utazásainak. Ezenkívül
közelebbi ismerőseimmel is tettem néhány utazást, olyan esetekben, amikor
6k eleve tartottak valahova, és ütitârsukul szeg6dhettem.!*°
Az interjúkért, magáért a kutatásért közvetlenül nem fizettem, azokat
pénzzel nem ellentételeztem, a rám fordított idő nem vált áruvá a Vaszjugán
mellett. Ennek legfontosabb oka nem az alacsony költségvetésem volt, hanem
az, hogy az első pillanattól kezdve — mint írtam - a vendég, a kedves vendég
kitüntető státuszába kerültem, és ez egyáltalán nem tette ezt lehetővé. Mi¬
vel a házigazdáim lánya első alkalommal nekünk köszönhetően utazhatott
haza, és tölthetett otthon hosszabb időt, az a lehetőség, hogy a velünk való
munkáért pénzt fogadjanak el, fel sem merült. De valójában nem is nagyon
merülhetett föl: az akkori oroszországi kutatásban ez nem volt gyakorlat,
és erre nem is volt lehetőség, hiszen a kiküldetési összegek elszámolásánál
nem volt rubrika az interjúk ellentételezésének feltüntetésére, maximum
tárgyvásárlásokat lehetett volna a költségkeret terhére fizetni. Ennek kö¬
vetkeztében jómagam is beleilleszkedtem a település informális gazdasági
rendszerébe, kapcsolathálójába. Ezt megkönnyítette az is, hogy az 1990-es
évek a gazdasági összeomlást jelentették Oroszországban, ahol is — különösen
a perifériákon — a pénzforgalmi rendszer helyett igen intenzív cseregazdaság
alakult ki. Ez a cseregazdasági rendszer és a vendég státusza volt az, ami oda
1388 A magyarországi és a nyugati kutatásfinanszírozási különbségeket újra felvillantandó,
szeretném felidézni egy franciaországi kollégámmal zajlott beszélgetésemet. Arról me¬
séltem neki, hogy mennyire helyhez kötött voltam a terepmunkám idején, mennyire
sokszor voltam arra utalva, hogy egy helyben rekedjek. Ekkor mondta nekem azt, hogy
nem érti, miért nem vettem magamnak egy motoros szánt, hiszen azzal oda utaztam
volna, ahová csak akarok. Csakhogy egy motoros szán költsége messze-messze megha¬
ladta a lehetőségeimet.
Még a Jugán folyóra sem tömegközlekedési eszközökkel utaztam el, hanem valójában
stoppoltam. Egy közeli olajbányász-városban (állandó lakosok nélküli munkásszálló-város)
várakoztam a hantik megjelenésére, és ott csatlakoztam hozzájuk, ott kéretőztem fel a
motoros szánjukra.
139