Oldal 45 [45]
AZ ÉN FOLYOM ® 43
Másodszor a Vaszjugánon
1998—-99-es terepmunkámra úgy érkeztem, hogy előtte, 1993-ban abszurd
okokból — kerozinhiány — hiába utaztam a Tomszki megye területére, nem
jutottam el a Vaszjugánra, viszont ellátogattam a megye szölkupok által
lakott területére, az Ob és a Ket folyók mellé.!?? Ekkorra elvégeztem az
egyetem néprajz szakját is, aminek - és elsősorban Vargyas Gábor szerepé¬
nek - köszönhetően egyértelműen nem nyelvészeti munkát szerettem volna
végezni, hanem a szó legszorosabb értelmében vett klasszikus antropológiai,
hosszú távú, állomásozó terepmunka ideálja lebegett a szemem előtt. Egy
helyen, hosszú ideig ott tartózkodva kívántam megismerni egy területileg
jól körülhatárolható csoport életét.
Ennek az ideálnak voltak pozitiv és negativ hatasai is. A terepmunka-idealt
félreértelmezve kutatásom körét, fókuszát meglehetősen szűken értelmez¬
tem, alapvetően egy családot, korábbi házigazdám családját és az ő közvetlen
környezetüket állítottam megfigyeléseim központjába. Abban, hogy befogadó
családomból nehezen léptem ki, saját törekvéseim mellett szerepe volt házi¬
asszonyomnak is, aki végtelen gondoskodásával valósággal bezárt köreikbe.
Erős, nehéz természete miatt sokan elkerülték a házukat, és ő maga is óvott,
gyakran eltántorított attól, hogy bizonyos családokat felkeressek. Amikor
néhány hónap múlva Tomszkba utazott, és ott kórházba került, szinte ki¬
nyílt számomra a világ. Házigazdámmal rendszeresen körbejártuk ismerősei
körét, sokat beszélgettünk, vendégeskedtünk, teáztunk - általában együtt
-— rokonaival, barátaival, szülőfalujából származó emberekkel. Kapcsolatom
a családdal gyakorlatilag nullától huszonnégy óráig terjedő szoros kapcsolat
volt, hiszen egy házban, valójában egy szobában laktunk, és napközbeni
programjainkat is rendszeresen együtt bonyolítottuk.
Ez a rendkívül szoros kapcsolat gyakorlati okokra is visszavezethető,
nemcsak a saját magam és a házigazdáim személyes törekvéseire. Bár kivált¬
ságosnak éreztem magamat minden terepmunkám esetében, hogy támoga¬
tóimnak köszönhetően sikerült újra és újra kiutaznom a terepre, !$ azt azért
pontosan kell látni, hogy egy magyarországi finanszírozású kutatás — főleg
abban az időben - rendkívül szűk büdzsével dolgozik. Különösen akkor, ha
132 Nagy Z. 1997.
138 Terepmunkámon anyagi támogatóim voltak az első utamat lehetővé tevő szüleimen
kívül: Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány, Soros Alapítvány, Tomcknű
ToocynapcTBeHHublä Ilegarornueckunű YHuBepcurer JIaőoparopHa 5I3BIKOB Hú HapoJnoB
Cnőupu, ELTE BTK Anyagi néprajzi Tanszék, Európai Folklór Intézet, Janus Pannonius
Alapítvány, JPTE BTK Finnugor Tanszék, JPTE BTK Néprajz Tanszék, Kümpers Greeve
Alapítvány, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (Rockenbauer Zoltán), Magyaror¬
szági Orosz Kulturális Központ, Martin György Alapítvány, MTA NKI Etnológiai Osztály,
Néprajzi Múzeum, JPTE BTK, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Magyar Állami Eötvös
Ösztöndíj, OTKA IK 81267]. Mindegyiküknek utólag is köszönöm a segítségét.