Oldal 37 [37]
AZ ÉN FOLYÓM ® 35
tudok találni. Terveim szerint a Vah folyóra indultam volna, hiszen a vasz¬
jugáni hantik velük tartoznak egy nyelvi - és talán kulturális — dialektusba,
ám a helyi közlekedési lehetőségeket kihasználva, 1999 márciusában végül
a Jugán folyóra mentem. Naplómban, leveleimben sorra köszönnek vissza
azok a gondolatok, amik továbbutazásra késztettek. Előzetesen úgy tudtam,
hogy , ott még vallások [sic!], jurtak, rének, viselet van", és ha odamennék,
, rénszarvasok közt, jurtában, tajgában is lehetnék". Az egzotikum iránti el¬
várásaimnak a naplóm alapján kikövetkeztethető legfontosabb motívumai a
tajga iránti romantikus vágyódás mellett a hanti nyelv hétköznapi használata,
a díszes női viselet, a , működő vallás", a használatban levő szent helyek, a
gazdag folklór, egyszóval a , működő hagyományos kultúra" voltak. Ráadásul
a vaszjugáni hantik alkoholizmusába belefáradva csábítóan hatott az a gon¬
dolat is, hogy a Jugán mellett egy absztinens családnál tudok megszállni,"
így elutazásom tulajdonképpen menekülés is volt a magam körül tapasztalt
alkoholizmus elől.
A jugáni hantik pedig mindennek megfelelni látszottak: a vaszjugáni és
a jugáni hanti kultúráról egyértelműen oppozícióban gondolkodtak mind a
helyi oroszok, olajbányászok is, akiken keresztül velük kapcsolatba léptem,
mind a helyi hantik is, ahol a jugániak képviselték az archaikus, tradicionális
kultúrát, míg a vaszjugániak hol a civilizációt, hol pedig az eloroszosodást.
Ezt a képet erősítette az a néhány jugáni hanti család is, amelyik rendsze¬
resen bukkant fel északról a Vaszjugán mellett is, akiknek életmódja és
nyelvhasználata valóban sok tekintetben eltért a helyiekétől.
A helyi hanti ismerőseim - érthetően — úgy érezték, hogy a Jugánra uta¬
zásom azt jelenti, hogy az ő életüket nem tartom eléggé érdekesnek. Eleve
úgy indítottak útnak, hogy ott majd egy nagyon archaikus élet fog várni,
igazi" hantikkal, akik erdei szállásokon laknak. Tudni vélték, hogy ez egy
néprajzosnak izgalmasabb kell legyen. Ugyanakkor folyamatosan féltettek
is a Jugántól, az elutazástól. Ugyanolyan aggodalommal engedett el há¬
ziasszonyom az általuk barbárnak tartott Jugánra, ahogyan édesanyám a
Vaszjugánra. Azzal viccelődtek, hogy nomád szállásokon, hideg sátrakban
kell majd laknom, ahol az asszonyok a combjukon gyúrják a kenyeret és
saját izzadtságukkal kelesztik meg. Figyelmeztettek, hogy visszasírom majd
azokat a kulturált körülményeket, amiben náluk éltem.
A jugániak életmódjának szimbóluma a vaszjugániak számára a sátor, a
csum volt. Mint általában az etnikus sztereotípiák, ez is általában anekdoták
formájában bukkant fel." De nem csak a csum volt az, ami tréfálkozásra
94 Szándékaimmal ellentétben azonban másik családhoz kerültem, akik nem voltak absz¬
tinensek.
terepmunkáján a tajgába (Sántha 2016: 316].
96 , Ugye, tudjuk, hogy a jugániak nem tudnak csum nélkül élni. Egy jugáninak új házat
adtak, meszelt házat, hogy költözzön abba. Be kellett költöznie, ám nem érezte jól magát.