Oldal 36 [36]
34 + EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
jólétüket kockáztatni, zavarba jött, majd remegő kézzel megette a nyers, még
meleg csukaikrát, amit nem tudott sokáig magában tartani.
1998-99-es terepmunkäm elején sem voltam még mentes a romantizáló,
egzotizáló hajlamtól, de ez volt az a kutatás, amely egyszer s mindenkorra
ráébresztett az egzotizmus, a földi Eldorádó utáni vágy hiábavalóságára. Azt
már első terepmunkámon is megsejtettem, szembesülve a helyi gazdasági és
életkörülményekkel, életstilusokkal, hogy a Vaszjugân a maga er6sen orosz
hatás alatt álló hanti kultúrájával nem az egzotikum terepe, nem a ,,Tomszki
megye utolsó nemzetiségi szigetecskéje",! hanem egyértelműen periféria, az
oroszországi társadalom marginalizálódott peremvidéke. Úgy éreztem, hogy
a vaszjugáni hantik kultúrája egy fikció, retrospektív módszerekkel kikövet¬
keztethető modellje egy hajdani világnak. Azt az érzést, hogy , minden múlt
időben van itt" ? erősítette bennem az is, hogy maguk a helybeli hantik is
így beszéltek a — feltehetően az orosz elvárásoknak, a néprajzosok okozta
korábbi tapasztalatoknak megfelelő módon elképzelt - , hanti kultúráról".
A hantik nosztalgikus visszaemlékezéseikben, a , megrontott teremtés és a
hanyatló idő gondolatára"? épülő történelemszemléletüknek megfelelően,
történetüket folyamatos pusztulásként látták, ahol a jelenkori világ min¬
dig szükségszerűen a korábbi, tökéletesebb világ degradálódott árnyéka.
A jelennek a múlttal való összevetésében fontos szerep jutott a szétesett,
de a kilencvenes években egyértelműen visszasírt szovjet rendszernek, ami
biztos megélhetést, kiszámítható jövedelmet, elégséges áruellátást, jobb
iskolázási lehetőségeket jelentett. Hasonlóan fontos volt a természet romlá¬
sáról szóló -— nem megalapozatlan - elképzelésük, ahol , régen" sokkal több
állat, madár volt az erdőkben, a tavak és folyók pedig halakkal voltak tele,
és ma elképzelhetetlen bőségben kínálták magukat a hanti vadászoknak.
A hanti kultúra pusztulásának biztos jeleként tekintettek arra is, hogy a
kilencvenes években a hanti nyelv vaszjugáni dialektusa szinte megszűnt
hétköznapi kommunikációs nyelv lenni, csak két-három család főként idősebb
tagjai használták még a nyelvet. A fiatalok zöme érteni sem értette a hanti
beszédet. A hajdani hanti vallásról is múlt időben beszéltek, annak ellenére,
hogy ekkoriban lehetőség volt vallási tárgyú kutatásokra, és rendszeresen
beszéltek a korábbi vallási specialistákról, a szent helyekről és az ott végzett
szertartásokról, szembeállítva őket a mai, eltűnő gyakorlatokkal. A hajdani
hanti világ bizonyítéka volt még az, hogy az idősebb generáció gyakran idézte
fel nosztalgiával az oroszok nagy számban történő bejövetele, idetelepítése
előtti hanti falvakat és kiüresedésük, pusztulásuk történetét.
Feltehetőleg erre vezethető vissza, hogy 1998-99-es, hosszabbra tervezett
utamra úgy indultam el, hogy a Vaszjugánról néhány hónap után átteszem
székhelyemet egy másik folyóvölgy mellé, ahol kevésbé , oroszos" hanti világot
9 Kulemzin 1996: 252.
92 Részlet a terepnaplómból.
93 Nagy Z. 2006a.