Seite 21 [21]
AZ ÉN FOLYÓM ® 19
Ugyan általában azt gondoljuk, hogy a nyelvrokonság kérdése a 19. szá¬
zad végére tudományosan tisztázódott, ez részleteiben semmiképpen nem
tekinthető igaznak. Alapvető probléma maradt például az is, hogy vajon
a rokonság kizárólag nyelvi kapcsolatokat jelent-e, vagy pedig ennél bo¬
nyolultabb néprokonságról, korabeli szóhasználattal fajrokonságról kell-e
beszélnünk. Alapvetően két kérdés vetődött fel tehát ezzel kapcsolatban:
a genetikai rokonság és a kulturális rokonság problémája. A századforduló
kutatói tisztában voltak vele — talán Jankó kivételével —, hogy ezt a hármat
nem lehet összekeverni, és egyikből sem szabad a másikra következtetni.?7
A nyelvi dominanciájú rokonság feltételezése módszertani következmé¬
nyekkel is járt. Mivel a kérdés néprajzi irodalmát, az adott népekre vonatkozó
ismereteket elégtelennek tartották egy alapos vizsgálathoz, a kapcsolatok
megállapításában alapvetően a nyelvre hagyatkoztak, ahogyan azt Pápai Károly
is leszögezte: , A néprajzi téren az összehasonlításnál egyelőre a nyelvészet
kalauzolására leszünk utalva." A magyar halászat eredetéről szóló művében
Jankó János is szigorú módszertant határozott meg, ahol a nyelv kérdése,
a terminus eredete tekinthető döntőnek az egyes eszközök származását il¬
letően. A nyelvi anyag szerinte egyrészt ott tud segíteni, ahol a tárgyi anyag
az összehasonlításhoz kevés, és kizárólag nyelvi tényekre lehet támaszkodni;
másrészt pedig ha egy eszköz a magyaron kívül jó néhány népnél előfordul,
akkor biztosnak tekinthető, hogy attól a néptől vettük át, amelyik nyelvéből
maga a terminus származtatható.??
Jankó János módszere a finn kutatókra is óriási hatással volt. A néprajzos
Sirelius - aki Jankónak személyes tanítványa volt - és a nyelvész Setála által
kidolgozott finnugor néprajzi elmélet még évtizedekig használta a Jankóra
visszavezethető tipológiai-genetikai módszert. Ennek a lényege az, hogy
a néprajztudomány módszertani mintájának a történeti összehasonlító
nyelvészetet kell tekinteni, vagyis a néprajzi kutatások alapja is a nyelvro¬
konság gondolata kell legyen. És ahogyan a finnugor nyelvek mai állapotából
rekonstruálható egy alapnyelv, ahhoz hasonlóan rekonstruálható a finnugor
36 Munkácsi (1889: 211) így fogalmazta meg a kérdést: , A mennyire megállapodott tudniillik
a tudomány nézete a magyar nyelv eredetére és rokonságára nézve, annyira megfejtetlen
még a magyar faj eredetének kérdése, azazhogy tényleg török eredetű-e alapelemében a
magyar nép, avagy ami a nyelv után ítélve természetesebbnek látszik, ugor eredetű."
37 Pápai Károly (1890: 128] szerint a , nyelvi rokonság minden kétségen felül áll és azt nem
szükséges antropológiai és néprajzi tényekkel igazolni, valamint nem lehet ilyen tények¬
kel megdönteni. Az első feladat e téren az elemzés, a rokonsági probléma felbontása főbb
részeire. A nyelv, a fizikai típus, az életmód és szokások különböző tényezők hatása
alatt állnak és változnak. [...] A rokonsági viszonyok kiderítése egyik vagy másik téren
külön-külön vizsgálat tárgya." Pápay József pedig egyenesen azt írja, hogy , ma már nem
is merünk ethnológiai rokonságról szólni, pedig a nyelvi rokonság kétségbevonhatatlanul
tiszta és világos" (Pápay 1906: 185).
38 Pápai 1890: 129.
39 Jankó 1900a: 41.
10 Vilkuna 1964; Korompay 1989; Korhonen 1984.