legitimációja az ottlétünknek. Az igazi munka tehát a nyelvi kutatás volt, és
erre tökéletesen ráhangolódtak házigazdáink is. Házigazdánk öccse ráadásul
a terepnyelvészek álma volt: fáradhatatlanul fordította az orosz szavakat hanti
nyelvre, egy-egy szó kapcsán az érintett fogalomkör minden eszébe jutó szavát
felsorolta magától. Sőt nem csak felsorolta, egyenesen füzetbe diktálta őket
olyan tempóban, hogy nehéz volt követni. Ottlétünk idején ráadásul készül¬
ni is kezdett a , munkára", és esténként ozernojei vadászháza magányában
kitépkedett füzetlapokra, könyvlapokra szógyűjteményeket írt, amelyekkel
másnap reggelente gyakran ő ébresztett, kíméletlenül asztalhoz, füzethez
ültetve minket. A számunkra ott és akkor általa rögtönzött cirill betűs ábécé
segítségével , meséket", folklórszövegeket is írt, amiket utána szorgalmasan
magnóba mondott, és segédkezett azoknak szóról szóra történő fordításában
is. Az általam a mai napig legszebbnek tartott vaszjugáni szöveget? is így
írta le, így készítettük el hangfelvételét is, és ahazautunk előtti utolsó napon,
nyolc órán át szinte egyhuzamban dolgozva, közösen fordítottuk le hantiról
oroszra. Ez a nyelvészeti meghatározottság egyértelműen uralta "92-es utunkat,
sőt, időnként a későbbi terepmunkáim során is felszínre tört: házigazdám
nemegyszer szólított fel — ha úgy ítélte meg, hogy az utóbbi időben nem
, dolgoztunk" eleget —, hogy , dolgozzunk", és , gyűjtsünk szavakat". Ilyenkor
néhány fogalomcsoport végigbeszélése megnyugtatta, hogy nem telnek hiába¬
valóan szibériai napjaim, ami számára komoly lelkiismereti kérdést jelentett.
Számomra ebben a munkában a legizgalmasabbnak az tűnt, hogy folklórszö¬
vegeket lehetett lejegyezni, amiket néprajzos érdeklődésemmel is igazi kincsek¬
nek tekintettem. A folklórszövegek ilyen megbecsülése egyenes következménye
annak, hogy a 19-20. század fordulójának a finnugor néprajzi tudásomat
meghatározó terepkutatói is a folklórszövegeket tekintették a legfontosabb,
legkézenfekvőbb eszköznek az adott nyelv, nyelvjárások megismeréséhez.
Talán nem véletlen, hogy az első finnugrista generációk legnagyobb munkája
Reguly Antal hagyatékának, illetve az ő hagyatékát feldolgozók hagyatékának
feldolgozása, kiadása volt. Ráadásul ez a folklór iránti érdeklődés, az , adatköz¬
lőkben" a , homo folkloristicus" keresése nemcsak a finnugrisztikai kutatásokat,
hanem kritikusa szerint az akkori néprajzi kutatásokat is meghatározta."