adott körülmények között, a lehetőségekhez képest , elég jó terepmunkát""
végezni, és , elég jól" bemutatni azt.
A továbbiakban tehát megpróbálom minél pontosabban, minél érthetőbben
elmesélni azt, ahogyan — mai álláspontom szerint - a terepmunkám alakult.
Ezzel nem a terep - többek között Barley által lebontani szándékozott, ám
utolsó mondatával gyakorlatilag visszaépített!5 — mítoszát kívánom építeni,
de lebontani sem kívánom azt. Nem a mítoszgyártás vezérel, így értelem¬
szerűen saját mítoszomat sem próbálom meg felépíteni. És nem is legitimálni
szeretném az általam elmondottakat azzal, hogy részletesen, kétségbevon¬
hatatlanul bizonyítsam azt, hogy én valóban , ott voltam" a terepen. Nem
egyszerüen „az antropolögusi önreprenzentäciö egyik eszközeként""" tekintek
a terepmunka leírására. Meggyőződésem szerint ugyanis terepmunkäm - €s
ezáltal az ottani tapasztalataimról, élményeimről írt jelen szöveg — megérté¬
séhez mindenképpen fel kell fejtenem azt, hogy hogyan alakultak ki szakmai
ismereteim, vagyis mikor milyen tudományos ismeretek határozták meg azt,
hogy mit tekintettem tudományos témának, mit és hogyan értelmeztem."
Mindenképpen ki kell térnem arra is, hogy a terepemen mik voltak azok
a körülmények, események," amelyek befolyásolták az ottani szerepemnek
az alakulását, vagy még konkrétabban a munkám közvetlen körülményeit.
Hangsúlyosan a terepmunkám alakulásáról és nem alakításáról szeretnék
beszélni, mert meggyőződésem szerint nem mindig magunk irányítjuk a
terepmunkát, igen gyakran a terreomunka egyszerűen csak alakul valamilyen
irányba, amit az antropológusok többsége nem szívesen ismer el. Ugyanis
bár a (szerencsés) véletlen szerepét esetleg el is ismerik (mert a nem szeren¬
csésekről alig-alig tudunk meg bármit is), mégis rendszerint végig tudatos,
kézben tartott, uralt folyamatként beszélnek a terepmunkáról. Pedig ez
csak korlátozottan igaz: nem csak mi vagyunk ágensei a terepünknek, nem
passzív személyekkel sakkozunk a terepmunkánk során, sőt maga a terep
is — még fizikai értelemben is — folyamatosan meghatározza azt, hogy mi
történik ott velünk.
Bevezetőmben - hiába az ottliki hivatkozás és Wu Ming-yi regényrészlete
mint fejezetmottó -— nem szépirodalmat szeretnék írni, még akkor sem, ha
az antropológia sok szempontból közel is áll ehhez." De nem is részletes
— és szükségszerűen utólagos — terepmunka-naplót készitek.?° S6t nem is
módszerekről, technikákról, technológiákról kívánok elmondani valamit,