Page 14 [14]
12 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
annak részeként, elmondja az antropológus történetét is. Vagyis az elem¬
zés bemutatásának részévé teszi saját meghatározottságait, lehetőségeit és
korlátait. Ezt kell tennem nekem is ahhoz, hogy mások számára is sokkal
pontosabban legyenek interpretálhatók a saját interpretációim, hogy értel¬
mezni tudják, mivel miért és miért úgy foglalkoztam, és vajon mik vezettek
oda, hogy ilyen következtetéseket vontam le. Szükségesnek látom tehát azt,
hogy saját kutatói utamat ne kizárólag az elemzések részeként láttassam,
hanem önálló fejezetben, mintegy bevezetésként leírjam azt, hogy mik azok
az általam felismert meghatározottságok, amelyek megteremtették annak le¬
hetőségét és szükségszerűségét, hogy ezt a művet megírjam, és így írjam meg.
Nincsenek illúzióim, a felrajzolt kép nem teljes. Csak azt írhattam le,
amit — általában utólag, de sokszor már a kutatás során — tudatosítottam,
amit felismertem magamban. Ráadásul, valljuk be, ebből sem mindent.
Vannak olyan részei a tereomunkának, amik nem kerülnek be semmilyen
formában egy tudományos elemzésbe, mert egyrészt zavart okoznának az
értelmezésben, 9 másrészt az antropológus feltárulkozásának is megvannak
a maga korlátai. Nem véletlen, hogy az antropológusi munka egyik meta¬
forajaként Hermészrél szokäs beszelni,!! hiszen Hermész megígéri ugyan
Zeusznak azt, hogy nem fog hazudni, de azt már nem, hogy a teljes igazságot
elmondja. Ugyan nyilvánvaló, hogy az antropológusnak meggyőzőnek kell
lennie, igazolnia kell értelmezéseinek érvényességét, , igazat kell monda¬
nia" legjobb meggyőződése szerint, de be kell látnia azt is, hogy a munkája
céljának eléréséhez és a — mind a vizsgált közösséget, mind az őt érő — nem
várt hatások elkerüléséhez tudnia kell hallgatni is. Ahogyan Ottlik Géza
szerint a regényírás az elhallgatás művészete, ? úgy igaz ez az antropológiai
szövegek írására is.
Mit lehet tenni ebben a helyzetben? A lehetőségek szerint őszintének
kell lenni. Crapanzano metaforáját tovább idézve, az antropológus abban az
értelemben is Hermész párhuzama, hogy ő a hírnök, aki bemutatja a maga
bonyolultságában és homályosságában az adott kultúrát, majd értelmezi is
azt, , tisztázza a homályost, ismerőssé teszi az idegent, és értelmet ad az ér¬
telmetlennek. Megfejti az üzenetet. Interpretál."! És ebben az őszinteségnek
az a szerepe, hogy bemutassa azt is, hogy minden törekvésünk ellenére, amit
a tökéletes terepmunka végzésére fordítottunk, munkánk szükségszerűen
soha nem válhatott tökéletessé. Az ideáloktól időnként eltértünk, időnként
megbotlottunk, időnként alkalmatlanoknak bizonyultunk, a legkülönbözőbb
szemellenzők befolyásolták látásunkat, de mégis őszintén igyekeztünk az
10 Meggyőződésem szerint erről (is) szól Bronislaw Malinowski magánnaplójának története
(Malinowski 1989].
1 Magyarul lásd: Crapanzano é. n.
: Vö. Ottlik 1980: 184.
3 Crapanzano é. n. 11.