Az elmúlt évtizedekben a terepmunkáról mint az antropológiai ismeret¬
szerzés sajátos, megkülönböztető módszeréről folytatott diskurzus során
a terepmunka kontextusa, azon belül a szerencsés véletlenen alapuló fel¬
fedezések (serendipity) szerepe fokozott figyelem középpontjába került.
A , véletlen felfedezés?" megnevezésére szolgáló angol szót, a , serendipity"-t,
Horace Walpole (1717—1797) angol író , alkotta meg" 1754. január 28-án,
barátjához, Horace Mannhoz írt levelében egy perzsa mese, a Velencében
1557-ben napvilagot latott Peregrinaggio di tre figluoli del re di Serendippo
(A három serendipi herceg utazásai) alapján." A mese hősei utazásaik során
véletlenszerűen elébük kerülő jelenségeket éleselméjű/bölcs következtetések
révén magyaráznak meg; innen a , szerencsés véletlenen alapuló éleselméjű/
bölcs felfedezés" fogalma.
A , serendipity" az 1930-as évekig mindenekelőtt szépirodalmi fogalomként
volt használatos, mint a fikción alapuló alkotások (például a detektívregények
és sci-fik) cselekményszövésének mozgatórugója. A 20. század közepén azon¬
ban — a szerencse tudományos felfedezésekben játszott kiemelkedő szerepének
a felismerésével párhuzamosan — átkerült a természettudományi (Roberts
1989; Kingdon 2013), majd azt követően a társadalomtudományi fogalom¬
keszletbe is (Merton 1948; Merton-Barber 2004;?' Van Andel — Bourcier
2013), ahol mindenekelőtt módszertani eljárásként, a kutató hozzáállásaként
került a viták középpontjába — olyasvalamiként, ami lehetővé teszi, hogy a
kutató váratlan felfedezéseket tegyen, méghozzá olyanokat, amelyek hordereje
messze megelőzi az eredetileg feltárni kívánt kérdésekét; egyúttal a kutató
azon képességére is utal, hogy ezt a , véletlen lehetőséget" ki tudja aknázni.
A , serendipíty" mára a legkülönfélébb területeken használt fogalom a
művészetektől és az építészettől az orvostudományig (Meyers 2011), az ipari
innovacidig (Kjaersgaard 2013) vagy a számítástechnikáig (André et alii 2009).
A jelentése viszonylag széles skálán mozog: az Oxford English Dictionary
szerint , az a képesség, hogy szerencsés, váratlan felfedezéseket tegyünk a
véletlennek köszönhetően"; az angol-magyar nagyszótárban (Országh 2003)
, képesség értékes dolgok találására ott, ahol kevésbé valószínű"; Martinez
meghatározásában (2018: 2) , valami hasznos dolog felfedezése, mialatt »valami
másra vadászunk"; Calhoun , véletlenszerű életbölcsességnek" aposztrofálja
30 Ld. Walpole 1960 [1754]. A mese az indiai perzsa szúfi költő és zenész, Amir Kushraw/
Khusro (1253-1325) Hasht Bihisht (Nyolc Paradicsom) című, 1302-ben írt művére megy
vissza, amit egy 16. századi örmény származású szerző, Cristoforo Armeno ültetett át
olasz nyelvre. Serendip Ceylon / Sri Lanka középkori perzsa megnevezése volt.
3! Ezt a korszakalkotó művet Robert Merton és Elinor Barber eredetileg 1958-ban írta,
de nyomtatásban csak Merton halála után egy évvel, 2004-ben, de még Merton által e
megjelenés számára írt utószóval látott napvilágot.