Seite 259 [259]
OCR
Es A MEGAFON MEGSZÓLAL... ® 257 Ez a »legpropagandabb« felvételem — hogy dögölne meg mindenki bele." (Naplóbejegyzés, 2007. augusztus 19., Ea Hiu) Pedig ekkorra már nagy változások körvonalazódtak előttem terepmunkámmal kapcsolatban. Mint ahogy 1985-ben, első utam vége felé az engem kísérő géppisztolyos rendőrök hada is egyenként széledt szét az idő előrehaladtával, megunva a sok fáradsággal és kevés örömmel együtt járó őrzésemet, úgy szép lassan itt is eltüntek mellőlem , kísérőim". , Személyes titkosrendőröm" — akit pengeéles elméje, egyenessége és őszintesége miatt komolyan megkedveltem -— egy , funkcióbeli" gyűjtés után, ahol a kedvemért órákig tartotta a magnetofon mikrofonját, hogy közben fényképezni tudjak, megüzente nekem, hogy , nem is gondolta volna, hogy ilyen fárasztó a mi munkánk", s egyszer s mindenkorra magamra hagyott — jóllehet a távolból azért természetesen figyelemmel kísérte a tevékenységünket. Nem sokkal később a járás egyik vezetőjével beszélgetve őszinte meglepetésemre megtudtam, hogy gyakorlatilag már nem látták akadályát annak, hogy szabadon mozogjak. , Kérdem tőle, ha ő nem jön, üljek-e mindig itthon, vagy mehetek-e végre egyedül? Hát persze, hogy mehetek! Legfeljebb vigyem magammal H-t! Ő csak azért jár velem, nehogy megszóljanak engem, vagy őt majd, a végén, amikor már elmegyek haza. És: inkább estefelé menjek el az emberekhez. Szóval itt az eredmény: a negyedik hónap végére mindenki belém fáradt. A baj csak az, hogy most már hiába mehetnék, nem akarok. Nincs időm! Most kéne még két hónap! Az egyik alatt kényelmesen befejezném a fordításokat, az utolsóban meg végiggyűjteném a hiányzó dolgokat. . . De ez nagy tanulság: ha időm van, mindenkit le tudok győzni! Még ezt a [... szigorúan szabályozott belbiztonsägi] rendszert is — kivéve persze a hangszóróját! Mert az bizony továbbra is szól. Valószínűleg arról van szó, hogy AH fél, félti a munkáját..." (Naplöbejegyzes, 2007. augusztus 11., Ea Hiu) Ekkorra értek be néprajzi megfigyeléseim és gyűjtéseim is. Rájöttem, hogy a ház körüli kávéskertben a pfar rachünh," egy bizonyos , funkció nélküli" szép virág — amit még 1980-as évekbeli terepmunkámból futólag ismertem Quäng Tri-böl, ahol ahombarokba, a learatott hántolatlan rizs tetejére tették bő termés esetén —, ami feltűnő sokaságban nőtt itt a kertben, valójában az irtäsföldeken termelt „szärazrizsre”, illetöleg a rizsistennöre (yiang Abonra) valé emlékezést (krong sinho ayag Abon) szolgälja, „kegyeletböl”.”’ (XXTI., XLVII, XLVIII. színes kép) Ez a felfedezés lehetővé tette számomra, hogy 26 A Vuong Hűu Lé-féle brú szótár (1997) piar chűnh néven adja meg, hoa mao ga = cockscomb angol fordítással; ennek magyar fordítása az Országh László-féle angol—magyar szótár (1974) szerint , taréjos bársonyvirág" vagy , kakastaréj amarant (Celosia)”. Vietnámi asszisztensem, aki a növényt jól ismerte, mert a vietnámiak ezt a növényt enni is szokták, Rau dén-ként adta meg, amelynek latin neve a Hanoiban 2004-ben kiadott, 250000 szót tartalmazó vietnámi—angol szótár szerint szintén , Amaranth". Az amarántfélék általam ismert képei alapján nem kétlem, hogy a pfar rachünh tényleg közéjük tartozik, de közelebbi meghatározása egyelőre nem lehetséges a számomra. 27 Ehhez Id. jelen kötet , Kávéskert és rizslélek-virág" című írását.
