OCR
KÉT VÁLASZTÁS VIETNÁMBAN " 143 próbálták nekik elmagyarázni, tehát hogy valójában személyek (és pártok) helyett rajzok között választottak, arra utal, hogy a hatóságok számára a szavazás aktusának a megtörténte fontosabb volt, mint az értelme. A politikai kultúra másságának és az írástudatlanságnak az áthidalására kitalált megoldás csődje már önmagában is jelzi a választások visszásságát, és kételyeket ébreszt tisztaságuk, ,,demokratikussaguk” irant. Khoi Sarang kivételesen értelmes, nyitott férfi volt, aki mozgalmas életútjának köszönhetően a világ dolgaiban és a politikában az átlagnál jóval jártasabb volt. Ha annyi választás után, 30 évvel később sem értette, hogy miről szól(t) a szavazás, vajon hogyan érthették volna meg azok a brúk, akik vietnámiul sem tudtak, az erdőt és benne a falut soha el nem hagyták, s az idegenektől — vietnámiaktól, európaiaktól, amerikaiaktól egyaránt — jó okkal rettegtek múltbéli vagy jelenbéli tapasztalataik alapján? Ne feledjük: a szavazás lényegét maguk a vietnámiak sem értették döntő többségükben, ezért kellett már az 1955-ös népszavazás előtt hosszú felvilágosító munkát végezni, a képviseleti demokrácia lényegét, működési elveit és intézményeit politikai brosúrákban propagálni, a tömegkommunikäciós eszközökben népszerűsíteni. Ez(ek) a szavazás(ok) egy idegen politikai rendszer — erőszakos — atiiltetésének els6 kisérlete(i) volt(@ak) Vietnamban, amelynek történelmétől, társadalmi rendszerétől, politikai berendezkedésétől, valljuk meg, a képviseleti demokrácia azóta is messze esik. Korábbi munkáimban (Vargyas 2000, 2002, 2008, 2012, 2016, 2017a) visszatérően foglalkoztam a brúk , félénkségével", , puha" stratégiájával, a látszólagos behódolás és engedelmeskedés, ugyanakkor a fennálló politikai rendszerek perifériáján a függetlenséghez való makacs ragaszkodás politikájával. A fenti epizód mindezt messzemenően alátámasztja. Az elmondottakból kiviláglik, hogy a választások sorän Khöi Saráng és a brúk legfőbb törekvése az volt, hogy az erősebb , kutya" elvárásainak — bármilyen irányból 15 érkezzenek azok — megfeleljenek, s ezzel elkerüljék a legrosszabbat: a megtorlást. A választáson tehát engedelmesen részt vettek, az elvárt módon letudva kötelességüket: , hát szóval így volt. Kiválasztottuk ezt a hármat, es beletettük [a szavazölädäba].” Am — a számukra semmiféle értelemmel vagy konkrét jelentéssel nem bíró rajzok között tett — választásuk logikája megható módon árulkodik érzelmeikről, vágyaikról, félelmeikről, s tárja fel öntudatlan mozgatórugóikat. Az öt szimbólum közül, amelyre Khoi Saráng vissza tudott emlékezni, , elsőként a petróleumlámpát" választották. , — Miért? — Hogy világosságot adjon, mint amilyet most is ad. Hogy bevilágítsa a házat. Ez az ember a világosság embere. Másodikként a rizsvirágot választottuk. Ezt esszük, ez a rizs. Szeretnénk mindig jóllakottak lenni. Harmadikként a gyermekét ölelő embert választottuk. — Minden embernek van gyermeke, ugye? — Igen, ezért, a gyermekét öleli." Íme, három szimbólumban summázva a brúk életének — korábbi publikációimban már bemutatott — értelme és célja: (petróleumlámpa fény, ami elűzi a fizikai és pszichológiai értelemben vett sötétséget, és felidézi