Page 145 [145]
KÉT VÁLASZTÁS VIETNÁMBAN " 143
próbálták nekik elmagyarázni, tehát hogy valójában személyek (és pártok)
helyett rajzok között választottak, arra utal, hogy a hatóságok számára a sza¬
vazás aktusának a megtörténte fontosabb volt, mint az értelme. A politikai
kultúra másságának és az írástudatlanságnak az áthidalására kitalált megoldás
csődje már önmagában is jelzi a választások visszásságát, és kételyeket ébreszt
tisztaságuk, ,,demokratikussaguk” irant. Khoi Sarang kivételesen értelmes,
nyitott férfi volt, aki mozgalmas életútjának köszönhetően a világ dolgaiban
és a politikában az átlagnál jóval jártasabb volt. Ha annyi választás után, 30
évvel később sem értette, hogy miről szól(t) a szavazás, vajon hogyan érthették
volna meg azok a brúk, akik vietnámiul sem tudtak, az erdőt és benne a falut
soha el nem hagyták, s az idegenektől — vietnámiaktól, európaiaktól, ameri¬
kaiaktól egyaránt — jó okkal rettegtek múltbéli vagy jelenbéli tapasztalataik
alapján? Ne feledjük: a szavazás lényegét maguk a vietnámiak sem értették
döntő többségükben, ezért kellett már az 1955-ös népszavazás előtt hosszú
felvilágosító munkát végezni, a képviseleti demokrácia lényegét, működési
elveit és intézményeit politikai brosúrákban propagálni, a tömegkommunikä¬
ciós eszközökben népszerűsíteni. Ez(ek) a szavazás(ok) egy idegen politikai
rendszer — erőszakos — atiiltetésének els6 kisérlete(i) volt(@ak) Vietnamban,
amelynek történelmétől, társadalmi rendszerétől, politikai berendezkedésétől,
valljuk meg, a képviseleti demokrácia azóta is messze esik.
Korábbi munkáimban (Vargyas 2000, 2002, 2008, 2012, 2016, 2017a)
visszatérően foglalkoztam a brúk , félénkségével", , puha" stratégiájával, a
látszólagos behódolás és engedelmeskedés, ugyanakkor a fennálló politikai
rendszerek perifériáján a függetlenséghez való makacs ragaszkodás politi¬
kájával. A fenti epizód mindezt messzemenően alátámasztja. Az elmondot¬
takból kiviláglik, hogy a választások sorän Khöi Saráng és a brúk legfőbb
törekvése az volt, hogy az erősebb , kutya" elvárásainak — bármilyen irányból
15 érkezzenek azok — megfeleljenek, s ezzel elkerüljék a legrosszabbat: a
megtorlást. A választáson tehát engedelmesen részt vettek, az elvárt módon
letudva kötelességüket: , hát szóval így volt. Kiválasztottuk ezt a hármat,
es beletettük [a szavazölädäba].” Am — a számukra semmiféle értelemmel
vagy konkrét jelentéssel nem bíró rajzok között tett — választásuk logikája
megható módon árulkodik érzelmeikről, vágyaikról, félelmeikről, s tárja fel
öntudatlan mozgatórugóikat. Az öt szimbólum közül, amelyre Khoi Saráng
vissza tudott emlékezni, , elsőként a petróleumlámpát" választották. , — Miért?
— Hogy világosságot adjon, mint amilyet most is ad. Hogy bevilágítsa a házat.
Ez az ember a világosság embere. Másodikként a rizsvirágot választottuk.
Ezt esszük, ez a rizs. Szeretnénk mindig jóllakottak lenni. Harmadikként
a gyermekét ölelő embert választottuk. — Minden embernek van gyermeke,
ugye? — Igen, ezért, a gyermekét öleli."
Íme, három szimbólumban summázva a brúk életének — korábbi pub¬
likációimban már bemutatott — értelme és célja: (petróleumlámpa fény,
ami elűzi a fizikai és pszichológiai értelemben vett sötétséget, és felidézi