Page 119 [119]
RÉGI-ÚJ IDEOLÓGIÁK, ÚJ KONTEXTUSOK " 117
— Féltetek a vietnámiaktól, féltetek az amerikaiaktól, féltetek a franciák¬
tól, és most még a huyénben dolgozó brúktól is féltek?
— Mi bizony félünk, mindegyiküktől, mindenkitől, aki a huyenben dol¬
gozik. Minden brú fél tőlük. Ha brúk is, nincsenek tekintettel ránk (10 bűn
mut púng hég)! Már a kezdet kezdetén, régen, ezek a brúk, amikor annak
idején valamiféle [adminisztratív] munkát végeztek, mind ilyenek voltak!
Akár tasseng-ek voltak, akár katonák, akármilyen munkát is végeztek, min¬
dig kegyetlenek voltak, még a barátokat is elverték minden további nélkül.
Különös, furcsa emberek!
— Mit jelent az a szó, hogy , különös, furcsa" (lak)?
— Nagyon megver, a brú a brút megveri. És azok a brúk, akik a kommu¬
nisták oldalára álltak, azok is ilyenek voltak. Brú gyilkolt brút, ugye láttad!
Hát ha félünk tőlük, ezért félünk. Akik igazi kommunisták lettek, azok a
kommunistákra voltak tekintettel, többé már egyáltalán nem voltak tekin¬
tettel miránk! És akik az amerikaiak oldalán harcoltak, azok dettó ugyani¬
lyenek voltak, 100 főből legalább három az amerikaiakra volt tekintettel, s
ha találkoztak a [brú] barátokkal, egyszerűen megölték őket. Még látni sem
akarták a barátokat, mondván, hogy azok , a kommunistákkal vannak". Nem
mondhatod, hogy mi, brúk, ne lennénk különösek!
*
2. szövegmelleklet
IKhoi Saráng néhány történetet mesél el a francia indokínai háború idejéből.
Kezdetben egy stratégiai fontosságú hídról beszélgetünk.]
— [...] Ott nagyon sok vietnámi halt meg, a franciák harcoltak, a brúk meg
elfutottak.
— Elfutottak?
— EI bizony. Tudod, a vietnámiak lelkivilága (,, az epéje") meglehetősen
furcsa!
— Hogyhogy furcsa?
— Ők nagyon szeretnek harcolni. Akármilyen nehéz legyen is, szeretnek
harcolni. Ledobják azt a bombát, legurítják a hegyről, hogy az útra essen,
legurítják. A vietnámiak nagyon hozzá vannak szokva / el bírják viselni, hogy
meghaljanak. Igaz, nekik lett is országuk, nekünk meg, bruknak, nem lett!
— Ti, brúk, hogyhogy nem szerettek harcolni? Egyfolytában katonák vol¬
tatok, először a vietnámiak, aztán a franciák, aztán meg az amerikaiak kato¬
nái voltatok!
— Nem, nem. Akárkinek a katonái is voltunk, parancsra csináltuk, de
a halált nem szerettünk! Nem bizony.
— Azért csináltátok mindig, mert megparancsolták?